Ézsaiás próféta könyvének 4. fejezete egy rövid, de mélyen szimbolikus átmenet a harmadik fejezet ítélet-üzenetéből a megmaradottak és az új Jeruzsálem jövőbeli dicsősége felé. [1]

A fejezet főbb gondolatai és szerkezete

1. A férfiak hiánya és a megszégyenülés eltörlése (1. vers)
   • „Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük a nevedet!”
   • Jelentése: Az előző fejezet háborús pusztításai és ítéletei miatt drasztikusan lecsökken a férfiak száma. Az asszonyok számára a szégyen az volt az ókori Keleten, ha nem mentek férjhez vagy nem volt gyermekük; most még az eltartásról is lemondanak, csak hogy egy férfi neve alá tartozhassanak és eltűnjön a gyalázatuk. [1, 2]
2. Az Úr sarjadéka és a megmaradottak felmagasztalása (2–4. vers)
   • „Azon a napon az ÚR sarjadéka ékes és dicsőséges lesz, és a föld gyümölcse pompás és díszes lesz Izráel maradékának.”
   • Jelentése: A megtisztított maradék (akik megmaradnak a Sionon és Jeruzsálemben, és akiket felírnak az életre) megmarad az Úr kegyelméből. Az ítélet tüze eltörli Sion leányainak szennyét és kimossa Jeruzsálem vérét. [1, 2]
3. Az isteni jelenlét védelme – felhő és tűz (5–6. vers)
   • Az Úr újra megmutatja a kivonuláskor (a pusztai vándorláskor) ismert jelenlétét: nappal felhő és füst, éjszaka lángoló tűz fényessége borítja be a Sion-hegy egész területét és a gyülekezőket.
   • Olyan lesz ez a jelenlét, mint egy sátor vagy „árnyék a nap hősége ellen, és menedék és rejtekhely a fergeteg és az eső elől”

ÉZSAIÁS KÖNYVE

4. fejezet

1 Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük a nevedet! Vedd le rólunk a gyalázatot! 1Móz 30,23; 1Sám 1,6; Lk 1,25

Az új Jeruzsálem dicsősége

2 Azon a napon ékes és dicső sarjat támaszt majd az Úr, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak. 3Móz 26,1-13; 5Móz 28,1-14; Ézs 30,23; Hós 2,23-24

3 Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül. Ézs 52,1; 62,12; Mal 3,16; Lk 10,20; Róm 11,5; Jel 13,8; 21,27

4 Ha lemosta az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblítette Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével, Ézs 1,27; Mal 3,1-3; Mt 3,11-12

5 a Sion-hegy egész területe és a gyülekezet fölé nappal felhőt és ködöt teremt az Úr, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött az Úr dicsősége lesz majd az oltalom. 2Móz 13,21-22; 4Móz 9,15-22; Zsolt 91,1-3.9

6 Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedék és rejtekhely a zivatar és az eső ellen.

Apostolok Cselekedetei 27. fejezet – A vihar és a hajótörés

• Az utazás kezdete: Pált és más foglyokat átadnak egy Julius nevű római századosnak (a császári sereghez tartozó Augustus cohorsból), hogy hajóval Rómába szállítsák. Az úton velük tart többek között Lukács (az író, aki több alkalommal használja a „mi” szót) és Arisztarchusz. [1, 2, 3]
• Pál figyelmeztetése: Amikor Kréta szigeténél (Jókikötőnél) időznek, Pál jelzi, hogy az út további folytatása veszélyes, kárral és nagy bajjal fog járni. A százados azonban a hajómesterre és a hajótulajdonosra hallgat, nem pedig Pálra. [1]
• A vihar (Euraquilón): Útközben hatalmas északkeleti forgószél csap le a hajóra. Napokig sodródnak a nyílt tengeren (az Adriai-tengeren), a legénység kidobja a rakományt és a hajó felszerelését is, hogy megmentsék a járművet. [1]
• Az angyal ígérete: Amikor már minden remény elvész, Pál megnyugtatja a 276 utast: egy angyal megjelent neki éjszaka, és megígérte, hogy Isten mindannyiuk életét megőrzi, bár a hajó elpusztul. [1, 2]
• A hajótörés: A 14. éjszakán a tengerészek szárazföldet sejtenek, és leengedik a mérőónt (először 20, majd 15 ölet mérnek). A hajót a part felé irányítják, az orra befúródik a zátonyba és megakad, a fara pedig a hullámok erejétől széthullik. [1, 2]
• Menekülés: A katonák meg akarják ölni a rabokat, hogy ne ússzon el egyik sem, de a százados megvédi Pált. Végül mind a 276 fő épségben eléri a partot úszva vagy deszkákon kapaszkodva. [1]

Apostolok Cselekedetei 28. fejezet – Málta szigete és megérkezés Rómába

• Málta szigetén (Melita): A hajótöröttek megtudják, hogy Málta szigetére jutottak. A helyiek („barbárok”, azaz nem görög-római kultúrájú bennszülöttek) rendkívüli emberséggel fogadják őket, tüzet raknak a hidegben és esőben. [1, 2]
• A vipera csodája: Amikor Pál rőzsét hord a tűzre, egy vipera kimászik a melegből, és rátapad a kezére. A szigetlakók azt várják, hogy Pál megdagad vagy szörnyethal, de ő lerázza a kígyót a tűzbe, és semmilyen baja nem esik. [1]
• Publius gyógyítása: Pál a sziget vezetőjének, Publiusnak az apját (aki lázban és vérhasban szenved) kézrátétellel és imádsággal meggyógyítja, majd a sziget többi betegét is meggyógyítják. Három hónap múlva egy alexandriai hajóval folytatják az utat. [1]
• Megérkezés Rómába:
  • Szirakúza, Région és Puteoli érintésével elérik Itália partjait. Rómából a hívők eléjük mentek egészen Appius teréig és a Három Csárdáig.
  • Pál Rómába érve megengedik neki, hogy külön lakjon egy katonával, aki őrizte. [1]
• Találkozás a zsidó vezetőkkel: Pál összehívja a helyi zsidó közösség elöljáróit, bizonyságot tesz Isten országáról és Jézusról a Mózes törvénye és a próféták alapján. Egyesek hisznek,ások nem. [1]
• Zárás: Pál teljes szabadsággal, akadályoztatás nélkül hirdeti az Isten országát és tanít az Úr Jézus Krisztusról a saját bérelt szállásán két esztendőn á

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

27. fejezet

Pált Rómába viszik

1 Miután úgy határoztak, hogy hajón Itáliába szállítanak bennünket, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Júliusz nevű századosnak.

2 Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékének kikötőibe készült, és elindultunk. Velünk volt a makedón Arisztarkhosz is Thesszalonikából.

3 Másnap befutottunk Szidónba. Júliusz emberségesen bánt Pállal, és megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla.

4 Onnan továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus szélárnyékos oldalán hajóztunk el.

5 Majd Kilikia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líkiai Mirába.

6 Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és arra szállított át minket.

7 Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de a szél miatt nem tudtunk kikötni, ezért elhajóztunk Kréta szélárnyékos oldalán Szalmóné közelében.

8 Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lászea városa.

Pál tanácsa ellenére továbbhajóznak

9 Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket:

10 Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti.

11 De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott.

12 A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz.

13 Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. Jón 1,4-16; Mt 8,23-27

14 Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar.

15 Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele.

16 Amikor egy kis sziget, Klauda szélárnyékos oldalára befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a mentőcsónakot.

17 Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább.

18 A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet,

19 harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel.

20 Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.

21 Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt.

22 Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.

23 Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. ApCsel 18,9; 23,11

24 Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.

25 Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.

26 Egy szigetre kell kivetődnünk.

Hajótörés és megmenekülés

27 Tizennegyedik napja sodródtunk az Adrián, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek.

28 Lebocsátották a mérőónt, és húsz öl mélységet mértek. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet mértek.

29 De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot.

30 Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni.

31 Pál így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.

32 A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár.

33 Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek.

34 Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.

35 E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett.

36 Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek.

37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.

38 Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón.

39 Amikor megvirradt, nem tudták, milyen szárazföldhöz értek, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót.

40 A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé.

41 Mikor azonban egy földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől szakadozni kezdett.

42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön.

43 De a százados meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre,

44 azután pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan kimenekültek a szárazföldre.”

APOSTOLOK CSELEKEDETEI

28. fejezet

Barátságos fogadtatás Máltán

1 És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget.

2 A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mivelünk, mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájunkat a rajtunk való záporért és a hidegért.

3 Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada.

4 Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult.

5 De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn. Mk 16,18; Lk 10,19

6 Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagy hirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmüket, istennek mondják vala őt. ApCsel 14,11-13

Pál csodatétele

7 Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, név szerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott.

8 Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék, kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reávetve meggyógyítá őt. Mt 8,14.15; Lk 4,38.39; Jak 5,14.15

9 Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, őhozzá jövének, és meggyógyulának. Mk 16,18

10 Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.

Pál megérkezése és prédikálása Rómában

11 Három hónap múlva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek címere Kásztor és Pollux vala.

12 És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig.

13 Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap múlva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteoliba.

14 Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy náluk maradjunk hét napig, és úgy menénk Rómába.

15 Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn.

16 Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel.

17 Lőn pedig, hogy három nap múlva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.

18 Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy énbennem semmi halálra méltó vétek nincsen.

19 De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra apellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam. ApCsel 25,11

20 Ennek okáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket, és szóljak veletek, mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánccal. ApCsel 26,6

21 Azok pedig mondának néki: Mi tefelőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül idejőve valaki, nem jelentett vagy szólott tefelőled valami rosszat.

22 Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak. ApCsel 24,5.14; Lk 2,34

23 Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen, kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ővelük a Jézus felől való dolgokat úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estéig. 1Móz 49,10; 5Móz 18,15; Ésa 9,6; Ésa 53; Dán 9,25-26; Mik 5,2

24 És némelyek hívének az ő beszédének, mások nem hívének.

25 Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szentlélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Ésa 6,9.10

26 Eredj el a néphez, és mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek, és nézvén nézzetek, és ne lássatok!

27 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják, hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Mt 13,14.15; Mk 4,12; Jn 12,40

28 Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvözítése, és ők meg is hallgatják. ApCsel 13,46; 18,6; Lk 2,32; 24,47

29 És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, maguk között sokat vetekedve.

30 Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá menének.

31 Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.”