Már nem kell gondolkodnom

anélkül is megy minden magától. Nem agyvezérelt vagyok, más szóval, ahogy szokták mondani agyhalott, hanem valami más, valami megfoghatatlan. Valami, amit nem lehet besűríteni 24 h-ba. A korlátba, amit mi teremtettünk, hogy minden véges és korlátolt legyen, mint ahogy pl. egy kórházban is a látogatási idő. Értem, természetesen, hogy az orvosok ápolók , takarítók ideje is éppolyan korlátozott, mint az enyém, aki pedig szeretne 24 h -ban ott lenni kedvesével, egybesülve, mert szétválaszthatatlan. Ha fizikailag szét is választanak, lelkünkben egyben vagyunk. Egyszerre egy időben és tudom meglepő, de nem csak egyszerre egy időben csak egy lélekkel lehetünk együtt, hanem többel is, akiket szeretünk. Ilyen ez a lélekbúvár dolog: a fizikai dolgokat lehet korlátozni, a lelkieket nem! Senki sem tudná megparancsolni nekem hogy kit szeressek és kit ne és még ellenőrizni sem tudná. Digitálisan sem. A digit bitjei nem éreznek, ők csak tudnak, mert ők gondolatvezéreltek. Ezért különb a lélek által vezérelt ember sok milliószor az érzéketlen egy biteseknél, a csili-vili harcosoknál! Sokra mennek vele, ha velük a digitalizáció, amíg velünk meg Isten lelke van. Mi jártunk jobban és ha csak nem pártolunk el közben, mert ránk pirítanak, vagy ránk ijesztenek, akkor végül nyert ügyünk lesz.

Aki Isten lelkével cimborál inkább, az nem lehet Fél-elemben, hanem egész elemben van, szer-elemben. Aki szerelemben vagy szeretetben van, azt meg nem tarthatja senki Fél-elemben, mert benne lobog a Tűz, a szeretet lángja. A szeretet, és a harc a szeretteinkért pedig majd végig lobogó fáklyaként fogja mutatni az utat, a következő lépést, hogy mit kell tennünk, ezért nem kell félnünk. Minden rendben lesz, de csak ha kitartunk hitünk mellett, ami nem református, nem katolikus, sem buddhista, hanem csak a szeretet. A szeretet az ami mindent legyőz, mindent, még a halált is túléli.

Puszi, puszi, mennem kell, vár egy másik hely. (buszmegálló, bolt, stb. nem kell megijedni!)