Már szégyen magyarul beszélni

Néha rápillantok a tv-re és mielőtt még lehalkítanám a reklámot meghallom a sampon reklámban, ahogy a csajszi azt ordítja, hogy: „láthatod a szosal médiában”. Tehát a közösségi médiában, a social médiában. Miért magyarul már nem megy? Amerikai vagy? Miért nem vándorolsz el Amerikába? Vagy a másik, mi nem ismerjük el Palesztinát, mint államot, hiába a fél világ elismeri, mi nem, mi zsidók nem! Csakhogy Magyarország nem zsidó ország, el kell menni Izraelbe miniszterkedni, szolgálni a népet, nem itt hülyét csinálni a magyarból!

Sajnálom, hogy ezt nekem kell így kiírnom magamból, mert a tökös vezérek, a férfiak nem merik, csak a szellentésről, meg a farkokról képesek ódákat zengeni. Nekik nem elég jó, ha Buddháról, vagy Gandhiról esik szó, csak az a jó, amiről ők beszélnek hangosan a háztetőkről is hallani. Igaz, hogy ahhoz is bátorság kell, amiről ők beszélnek, de ha már ennyire bátrak, miért nem ők mondják ki a tutit?!

A nő szerintük csak arra való, hogy engedelmeskedjen urának, szüljön sok gyereket, meg a fakanál ne essen ki a kezéből. Nagy hülyeség egy nőt tisztelni, netán isteníteni. Ki az a Szűz Mária, meg a Csíksomlyói Szűz!? Mind senki, csak faszobrok.

Arra gondoltam, hogy mi van, ha Charlie Kirk meg sem halt, csak a világ számára csináltak egy hőst belőle? Hollywood ennél nagyobb trükköket is eljátszott már nekünk. Veszni látszik Amerika világuralma, ezért bármire képesek, hogy a figyelmet magukon tartsák. Nem kell mindenen meghatódni. Az özvegye, Erika nagyon furcsa volt, amikor a „temetésen” beszédet tartott, a sírást is erőltette, jól látható volt. Nekem, ha ilyen módon megölnék a szeretett férjemet, nem hogy nem mondok ilyeneket, mint ő, de még ki sem állok oda, ország-világ elé!

Azok, akik Amerikában hisznek a jelenlegi Trump adminisztrációnak, azok tényleg elvesztek. Nem szeretném azt a megfogalmazást alkalmazni, amit már jó párszor hallhattunk jó páran, hogy „Amerika égni fog”, de az biztos, hogy megérettek arra, hogy valami, náluk sokkal nagyobb és hatalmasabb végre észhez térítse őket. Akik azt hiszik, hogy ők már mindenhatók és bármit megtehetnek más népekkel, mert ők ezt megérdemlik, mert ez jár nekik, mert ők a kiválasztottak, hát azok meg is érdemlik. Tartok tőle, hogy meg is kapják. Most eszembe ötlik a Biblia, meg Nostradamus jóslata és igen, megtörténhet a hihetetlen, meg a lehetetlen is, hogy a legnagyobb, a legyőzhetetlen is egyszer csak pillanatok alatt úgy foszlik szét, mint rózsaszín felhők az édes álomból felébredő szemei előtt.

És mindenki, aki szövetségese Amerikának, meg Izraelnek, vele együtt pusztulni fog. Arról, hogy elismerjük Palesztinát miért nem indított zsidó-amerikai miniszterelnök úr nemzeti konzultációt? Hagyjuk most a jövő évi adókat, mert vannak annál előrébb való dolgok, amelyek sokkal fontosabbak és életbevágóbbak!

Engem nem érdekel Amerika, sem Trump! Kit érdekel itt Magyarországon mi történik Amerikában? Mi nem vagyunk amerikaiak és soha nem leszünk azok, akkor sem, ha most hirtelen felpakolunk és kimegyünk a családdal oda, mert most már van ismét vízummentesség vagy milyen engedély, Biden után, szabadon. Köszönhető ez Trumpnak, aki még mindig fenn akarja tartani azt a látszatot, hogy még mindig jó dolog elérni és megvalósítani az amerikai álmot. Márpedig ott sincs kolbászból a kerítés. Aki saját otthonában, a saját országában nem képes elérni amit szeretne, vagy legalábbis nem erre törekszik az máshol sem lesz boldog, majd meglátja. Pénzt kereshet dögivel, de boldog soha nem lesz, mindig lesz benne egy üresség, egy hiányérzet, amit mi HONVÁGYNAK nevezünk. Aki meg azt mondja, hogy nincs neki honvágya és vissza sem akar jönni, azok soha nem is tartoztak ide, nem kötelező a hazaszeretet. Akinek a pénz többet ér, mint a hazája…., most az a vers jutott eszembe:

„Petőfi Sándor: NEMZETI DAL

NEMZETI DAL
 

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
 

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
 

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
 

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
 

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
 

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
 

Pest, 1848. március 13.”

A verset az Arcanum honlapjáról idéztem utólagos engedelmével.

kép: Budapest Lánchíd újraépítve. 2025, (a második V.H. -ban az oroszok is, meg az amerikaiak is közösen szétlőtték. Ennyit segítettek nekünk. Mindig csak magunkra számíthattunk, meg Istenre. Ha Isten nem vigyázna ránk, akkor újra tudtuk volna építeni, akkor itt lennénk még mindig, vagy már rég kipusztultunk volna?)

kép, Wikipédia: Budapest Lánchíd 1946. február 3.