Megállok végre

és nem hajtok tovább. Körülnézek hol tartok és hol élek, milyen világban? Felfogom, hogy nem menekülhetek az elől ami már megtörtént sem eltörölni nem tudom, bárhogy szeretném. A múltat nem tudom megváltoztatni csak levonni a következtetéseket belőle meg a tanulságokat. Tettem rosszat is meg jó dolgokat is. Ezzel mindenki így van. Eddig el akartam tűnni a tömegben, de nem mindig jó együtt haladni a közössel. Nem mindig jó a közszellem, a közmédia, a közösség, főleg ha az rossz irányba halad. Csak azért nem szabad egy közösséghez tartozni mindenáron, mert ez a szabály vagy az elvárás. De ha kilóg a lóláb, kilógok én is a sorból és előre megyek. Ha úgy látom nem jó irányba halad a karaván, veszem a bátorságot magamnak és leszek a karaván vezető. Nem fizikai értelemben, szó szerint csak szóban, szellemben és lélekben. Most megálltam, mert szükséges és azt mondom mindenki álljon meg, ne haladjon tovább ezen az úton!

Példa: milyen kórház az amelyik hagyja a döglött galambot a bejárata előtt lebomlani és se el nem takarítja, se el nem temeti? A hullákkal is ezt teszi talán csak nem látjuk innen kívűlről? A hullák hevernek egymásra hajítva a kórház raktárában, vagy pincéjében, netalán a hütőházban? Ha meghal valaki, mindegy ki az, én eltemetném, nem hagynám ott a tetemét a város közepén rohadni. Még ha a legnagyobb ellenségem is lenne, méltó búcsút mondanék neki!

Másik példa, Varga Judit, volt igazságtalanügyi miniszter, a kis ártatlan! Tőle ki kér végre bocsánatot? Hát nagyot néztem ezen a felháborodott kérdésen. Mit szeretne; kik és miért kérjenek tőle bocsánatot? Ki ártott neki és milyen bántódás érte őt: kilakoltatták a lakásából, ellopták a vagyonát, a becsületébe törölték a sáros csizmát, elvették a gyerekét és gyámság alá helyezték? Megölték az apját covid idején? Elképzelni sem lehet mi érte őt, hogy ezt a rosszul megrendezett színdarabot eljátszotta nekünk. A rendező, aki valószínűleg Toroczkai László volt, nagyon alacsonyra tette a mércét, úgy gondolta, a buta magyar emberek ezt is elhiszik.

Addig amíg ez az egész rendszer teljesen össze nem omlik, addig nem lehet egy teljesen újat és normálisabbat létrehozni: meg kell halnia a múltnak hogy megszülethessen az Új. Az újnál mindenkinek jelen kell lennie és bele kell szólnia és nem csak azoknak akik most is ott vannak a parlamentben, mert megválasztottuk őket. Lehet, hogy professzionálisak és megvan a megfelelő diplomájuk ehhez, de nem biztos, hogy jobban tudják a nép fiánál mire van szüksége a népnek. Nem tudják mi a magyarok szerint az igazság és az élet, mert nem kerültek oda csak olyanok akik sose voltak teljesen elnyomottak sem olyan szegények mint a templom egere. A nép fia mindig csak küszködött, ő soha nem jutott hozzá semmihez ingyen, mert a gazdagoknak jár csak az ingyenesség, ha szegény az ember, mindenért fizetnie kell, még azért is ha levegőt vesz. Innen nézzük a jövőt, amikor építkezni akarunk, ne a befutott gazdagok szemszögéből!