Megbocsátás? – Igen! Feloldozás? – Nem!

Sok mindent meg lehet bocsátani sok mindenkinek, de mindent azért nem. Részemről, ha van is megértés és megbocsátás, de feloldozás nincs, azt Istentől kérje az, aki ártott nekem.

Befejeztem, vagyis majdnem lefejeztem, bár inkább csak lefejeltem Erdély fejedelmét. A sok agyalás a részéről eredményezte a be-fej-ezést. Egy kapu a sötét múltból most örökre lezárult, nincs többé ki-bejárkálás, maradt helyette a valódi átjáró, a határátkelő. Ne told bele az orrod a szomszéd dolgába, mert a fejed után az orrod következik. A kicsik ne szóljanak bele a nagyobbak dolgába, a gyereknek sosincs igaza, csak a felnőttnek.

A kísértés befejeződött, nem kell több kíséret az utamon. Egy kis értéssel, te is megértheted, miért voltál csak egy kísértés! A kísértet az valakinek , legtöbbször egy halottnak a szelleme, de vannak élőhalottaknak is szellemeik. Ha azt hitted nem bírok elszakadni, akkor mégis itt a lehetetlen: egy vágással befejeztem, vagy lefejeztem ezt az áldatlan köteléket, ami nem engedett szabadon mozogni. Ezt elvágtam, de feloldozni nem foglak a bűneid alól. Azokkal te tartozol elszámolni, de nem nekem, hanem egy pár lépcsőfokkal feljebbvalónak. Bár nem szeretem, ha megleckéztetnek, ezt most egy leckének fogom fel és megköszönöm, de ennél többet már nem kérek, ennyi elég volt!