Megtanultam a leckém

ezért már nem kell ismételnem. A leckém az volt, hogy megtanuljam végre: nem ÉN irányítom a sorsom, nem én döntöm el, hogy mi legyen és hogy legyen az életben. A sorsunkat nem irányíthatjuk, maximum elfogadhatjuk és alkalmazkodunk hozzá. Akinek nem tetszik a saját útja amit kapott, sem a sorsa, amit megél és ezek ellen tesz is, nagyon magas árat fizet érte: az életébe kerül. Nem kerül(-het), hanem KERÜL! Látszólag a szüleink döntik el, hogy mi legyen a sorsunk, de valójában meg van írva, nem a csillagokban, hanem a nagy könyvben, az élet könyvében. Azt a könyvet nem csak egy isten írta, hanem több isten, mindenki beleírta a mag-áét, vagyis a saját magját. Nem is lényeges, hogy hány isten, mert az is csak hit kérdése, meg vallásé, ki miben hisz. A sors nem hit kérdése, hanem predesztináció, egy előre eldöntött dolog. Senki sem véletlen módon érkezik az életbe, konkrét céllal és feladattal jövünk. Hiába akarunk eltérni a kijelölt útról csak két dolog történhet: visszatérünk a saját utunkra, vagy távozunk az élők sorából. A sors ilyen, nincs bocsánat.
Ezt most álmodtam. Arról álmodtam, hogy mi még mindig eléggé állati sorban vagyunk, ha nem is szó szerint fizikai értelemben véve, de még mindig megesszük egymást. Erről kell beszéljek ma, vagy írjak. Beszélni is fogok, de nem most, még.
Mi amit teszünk az elég nevetséges, mert bár állati módon viselkedünk, adtunk magunkra – ruhát (mint a sétáló kutyákra, az is nevetséges, mert egy kutyának sincs szüksége ruhára, ahogy embernek sem oltásra). Így aztán beburkolva rongyokba eljátsszuk az intellektuálisat, a kulturáltat, a jól neveltet, a szobatisztát. De nem vagyunk egyik sem, még szobatiszták sem, mert van olyan szobánk is kijelölve, a WC, ahol bizony kidobjuk a szennyet magunkból. Nem igazán tiszta az amit művelünk. A táplálkozásunk sem tiszta és a végkifejlet sem tiszta, majdnem tiszát írtam, bocsánat. A Tisza sem egészen tiszta , de a Duna sem. A Fekete tenger sem az , egyáltalán semmi sem tud a környezetünkben tiszta lenni, ameddig folyton csak szabadítjuk rá a természetre a szennyező anyagainkat, a szemetet, bűzös ürüléket. Hogyan lehet bármi tiszta, ha folyton belecsinálunk? Sehogy. Más élők, élőlények élete nekünk nem számít, teszünk rá, a lényeg, hogy nekünk jó legyen, amíg azt az egérfarknyi életünket levergődjük. így gondolkoznak a gazdagék. Miattuk pedig mindenki szenved és halódik. Nem miattunk, emberek miatt van környezetszennyezés, sem klímaváltozás, persze kis részben igen, de inkább a gazdagok környezetet szennyező nagy vállalatai miatt, a gyáraik miatt, az egyszemély által használt nagyrepülőkkel való sűrű utazások miatt, a sok kerozin miatt, meg az eget szennyező repülők miatt. Persze mi emberek is egyenként kivesszük a részünket a környezetszennyezésben, ha nem váltjuk vissza a palackokat, ha amerre csak járunk szétdobáljuk a szemetünket, szaros pelenkánkat az út szélére, cigarettázunk a másik ember orra alá, füstölünk a büdös füstölőnkkel és még sorolhatnám mennyi rosszat teszünk egymással. Röntgen felvételekre és különböző szörnyű vizsgálatokra kényszerítettük rá egymást, meg beoltottuk egymást hamis tanokkal és gyilkos oltásokkal, amelyek, mindkettő lerövidítette az életünket. Elloptuk egymás gyerekét és kutyáját, elszerettük, rosszra tanítottuk őket az iskolákban. Nem az életre neveltük, hanem életképtelenné tettük őket, majd elküldtük őket katonának, hogy megöljük őket, mert a haza sosem kéri hogy megvédjük őt akár az életünk árán is. A hazát isten védi, mi nem tudjuk megvédeni.
Olyanokra bíztuk az erkölcs, a tisztaság és a szent dolgok belénk nevelését, akik ők maguk nem tiszták, nem szentek és kicsit sem erkölcsösek, ehelyett ők voltak az elsők, akik megrontották a rájuk bízott gyermekeket. Őket nevezzük lelkészeknek, meg papoknak. Aztán olyanokra bíztuk a gazda(-g)ságunkat, akik soha nem ismerték azt, így inkább csak a saját gazdagodásukkal vannak elfoglalva, szó szerint kecskékre bíztuk a káposztaföldjeinket, ezért nem terem a földjeinken semmi. A törvények arra valók ezen kecskék kezében, hogy tőlünk elvegyék és ők megkapják azt ami a miénk. Még rosszabbak mint az előző rendszer kecskéi, mert ők legalább azt hirdették, hogy minden közös, a javaink is és úgy loptak, a mai kecskék pedig szabadságot hirdetnek , szabadpiacot, de azt úgy értelmezik, hogy szabad a rablás annak, aki erősebb, aki felül van és nem alul, ahol a víznek árja. Nem a víz az úr.
Tehát így, kulturáltan eszi meg az erősebb a gyengét, a törvény biztosítása által. A törvény az erősebb mellett van és nem a gyengébb és kifosztott mellett. A törvény nem az igazságot védi és szolgálja, hanem a nagyobbat, a gazdagabbat, a túlerőt. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a bíróságon képes győzni az igazság. Ilyen vagyok én, egy ritka, fehér holló., vagy oroszlán, mindegy !
Ha megkapnám a felhatalmazást és bizalmat , nagyon hamar rendet tennék a bíróságokon, de én nem lentről kezdeném, hanem fentről lefelé. De mivel csak az az elfogadott társadalmunkban, hogy csak megfelelő jogi végzettséggel és gyakorlattal kaphat bárki bármilyen megbízást vagy felhatalmazást, így marad a szenvedés meg a várakozás. Senki nem engedi el a régi rosszat, de ennek ellenére vágyik az új jóra, ami egy nonszensz!
Így esszük meg egymást jól nevelten, illendően, tisztelettel a saját butaságainkat és régi rossz szokásainkat betartva. Mert a törvények mindenekelőtt, még isten előtt is! Úgy szeretjük egymást, hogy megesszük egymást. Ez amit mi művelünk, ez nem szeretet, hanem törvény, vagyis gyilkolás! Nem a szeretet oltárán áldozunk a szeretetért, hanem a sátán oltárán áldozzuk fel magunkat, hozzátartozóinkat és a jövőnket, mert nekünk nem a szeretet a fontos, ami isten szava, maga, hanem csak a törvények, a földi javak megosztása.
Az érdek, a pénz általi hatalom csak lehúz , rövid életűvé tesz, kiégeti a lelket belőled, a szeretet pedig valóban valakivé tesz, nemessé, aki tud uralkodni minden alantas élőlény és dolog fölött. A szeretet legyőzi a mindent: a szeretet minden. Minden negatívból pozitívat csinál, a rosszból jót, a kevésből ELEGET. A testi beállítottságú embernek mondom: ahelyett, hogy azt kérdeznéd „ki akar örökké élni?” , inkább kérdezd azt ki akar olyan gazdagságot és hatalmat magának itt a földön, amit nem tud (mert egy rövid élet nem elég hozzá) elkölteni. Mire jó a sok pénz, ha időd sincs rá elkölteni és kiélvezni azt? Inkább ezen törd a fejed.
www.fengshuidesign.hu