Megújuló remények

Amíg van egy kis halvány reményünk, addig még pislákol bennünk egy kis élet. A remény hal meg utoljára, de milyen szép is lenne, ha meg sem halna, hanem mindig újraéledne! Mindig mikor már elfáradunk és feladnánk, jól jönne, ha egyszer csak felülne a remény a halálos ágyán és táncra perdülne a mi kedvünkért. Nem meghalunk, hanem csak feltámadunk. Ha már vannak jól beidegződött szokásaink, akkor legalább próbáljuk meg negatívról pozitívra változtatni! A kételkedés helyett állítsunk be egy bizonyosságot, hogy csakis jó dolog következhet, csakis jó történhet velünk. Nincs olyan a világon sehol meg soha nem is volt, hogy egy országgal és annak népével mindig csak rossznak kell történnie. Az sem történt még meg soha a történelem során, hogy egy rossz kormány örökre megmaradt volna, ha a nép nem akarta, hogy így legyen. Minket nem érdekel, hogy az araboknál mi a szokás, mivelhogy mi nem vagyunk arabok! Mi nem vagyunk ahhoz szokva, ami náluk zajlik és nem is fogunk hozzászokni, de megszökni sem fogunk. Mi már itt maradunk és ha kell mindent legyőzünk, ami a szabadságunk és lelki békénk útjába áll.
Én hiszem hogy lehet változtatni és lehet tenni is ennek érdekében. Nem azért születtünk, hogy szenvedjünk, hanem azért, hogy küzdjünk közösen és legyőzzük az ellenünk dolgozókat. A hazaszeretet ingyen van, nem kerül semmibe és mindenki érdeke megvédeni azt a mi a miénk. Ez a hely a miénk, senki másé, itt mi vagyunk otthon és mi vagyunk a főnökök, senki más idegen.
A hatalom nem a pénz, sem a rokoni kapcsolatok, hanem a tudás. A tudás hatalom, amivel bármit elérhetünk: pénzt is, kapcsolatokat is és ezáltal szabadságot és békebeli, nyugodt, termékeny földeket akksigyármentesen, bőségben , és nem szegénységben. Nem természetes dolog a szegénység, azért van szegénység, mert vannak, akiknek több kell, mint amire szükségük lenne, de nekik semmi nem elég, még több kell, hogy a fejünk fölött ágálhassanak.. Tehát a javak jelenleg nem igazságosan oszlanak meg, ettől már nemzetek haltak ki, mintha soha nem léteztek volna. Mindig Dalmáciát hozom fel erre példaként. Ahonnan az az aranyos pöttyös kiskutya, származik, az az ország már halott. A magyar vizsla hazája remélhetőleg nem végzi ugyanúgy még akkor sem, ha éppen tegnap búcsúztunk, Deménytől a kötsögtől.