Miért jó és kinek kell a rendszer?

Azért jó a rendszer, mert így legalább nem mehet mindenki a saját feje után és nem árthat büntetlenül másoknak. Mi is lenne, ha mindenki csak azt csinálna, amit akar? Vannak, és többségben azok akiknek szükségük van a fegyelemre, hogy megmondják nekik, mit tegyenek és mikor, mit szabad és mit nem, különben eluralkodna a káosz és mindenki megölne mindenkit.

Csak egy példa, ha még nem vagy felnőtt korú olyan tizenéves korod közepe tájékán egyszer csak azt mondja neked édesanyád, hogy most már elég volt belőled, mehetsz férjhez, vagy vállalj valamilyen munkát, de lehetőleg egy másik városban, távol a házamtól. Innen menned kell, mielőbb! Először azt gondolod, hogy csak viccel veled, de aztán, amikor látod, hogy halálosan komoly, akkor mit teszel? A Ceausescu-rendszernek, bár kétségtelenül sok hibája volt, de legalább vigyázott a fiatalkorúakra, hogy ne tengjenek-lengjenek az életben, hogy az iskolai végzettségük meglegyen, amivel elindulhatnak az életben. Ezért az egyért én visszasírom azt a rendszert, mert nem engedte a felelőtlen a szülőket a gyerekeiket csak úgy kidobni az utcára! Bár Ceausescunak sem voltak túl módos szülei és nem járhatta ki végig az iskolát mégsem volt annyira sötét és gonosz lelkű, hogy akkor más gyerekeknek is azt kívánta volna, hogy ugyanúgy szenvedjenek, mint ő, hogy megtapasztalják ugyanazt a mélységes hátrányt, mint ő. Csak bizonyos, eltorzult lelkű édesanyák lépesek ezt tenni a gyerekükkel. De ez jelen van napjainkban is, ma a munkaügyi központban példának okáért egy roma származású édesanya elég hangosan, durván rákiabált gyermekére, hogy hozza már oda neki hamarabb azt a csörgő telefont. Talán, mert vele is ilyen hangnemben beszélt az édesanyja. Nem kell ugyanazt a példát követni, amit otthon láthattunk, te legyél más, mint az anyád, meg az apád és szeresd meg, becsüld a gyerekedet. Beszélj szépen vele, hogy érezze, értékeled és bízol benne, meg a képességeiben! Így lesz önbizalma és önbecsülése és értékes tagjává tud válni a társadalomnak, nem tengődik el, nem kell soha segélyekért kuncsorognia, mert ő is el akar majd érni valamit az életben. Ennyi az egész titok: légy türelmes vele, szeresd és bátorítsd mindig, mindenben. Tanítsd a jóra, hogy legyen jó ember és másokon is segítsen. Ilyen emberekre mindig szüksége lesz a társadalomnak, nem az ellenkezőjére, olyanokra nincs szükség, akik nem tudják mi a tisztesség, becsület, őszinteség, jóindulat és mindig csak abban mesterkednek, hogyan verjenek át, hogyan csaljanak, lopjanak, öljenek, de úgy, hogy ne lehessen rájuk bizonyítani. Ők a jogi kiskapuk nagymesterei, akiktől aztán az egész társadalom szenved és meg sem tud szabadulni tőlük. Na ilyenekre nem lenne szükség. Ha mégis megkaptuk őket, akkor az ezért van, mert nem tanultuk még meg a leckéinket, hogy a saját lelkiismeretünk szava szerint éljünk, támogassuk inkább egymást, építsünk a rombolás helyett. Egymás szeretete, támogatása, a közös élet építése sokkal inkább kedvezőbb és előrevivőbb, mint a közömbösség, egymás lenézése, alázása azért, mert szegény, vagy másmilyen, mint mi. Tudnunk kellene már, hogy azzal, hogy a másik embert gáncsoljuk, azzal éppen most magunkat gáncsoltuk el. Ok.okozat.

Az az édesanya mindig elmulasztotta szülői kötelességeit, az induláshoz nem adta meg a kedvező, kezdő lökést gyermekeinek, mindig csak rossz véleménye volt róluk és másoknak is csak rossz hírüket keltette, nem hogy segítette volna őket, hanem mindig csak akadályozta és gáncsolta őket az életben való előrehaladásban. Így most egyik gyermeke halott, a másiktól pedig hiába várná, hogy öreg napjaiban segíteni, támogatni fogja, mert egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy megtehesse. A távolság túl nagy ami keletkezett, az űr betölti köztük a teret. Most talán az az anyuka is láthatja, hogy minden tettünknek következménye van és amilyen magot vetettünk, olyan gyümölcs szökken szárba. Azokat a gyümölcsöket most leszedheti és meg is eheti. Ki mint vet úgy arat. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Szép álmokat, ámen!