Miért lesz öngyilkos valaki?

A lélek annyira elviselhetetlennek érzi magát abban a testben, vagy a földi körülményeiben, hogy csak ezt a drasztikus megoldást látja a helyzetére nézve.

Valamit mindig hiányoltam a papok prédikálásából, amikor még elvittek párszor a nagyszüleim istentiszteletre a templomba. A lelkesedést meg a lelkesítést aziránt, amit ők hirdetnek. Sokszor olyan érzésem volt, hogy annyira betanulták a szöveget, annyira meg lehet szabva nekik mit mondhatnak és milyen teológiai megfogalmazásokat használnak, hogy közben , beszéd közben elveszett a lényeg. Istennel való kapcsolat nem jött létre, általuk. A teológiát is csak tanulják és tanítják nem igaz? Ugyanúgy mint az ezotéria összes ágazatát. Értem én hogy a biblia isten törvényeit és valódi megtörtént eseményeket is rögzít, az ezotéria, meg emberi tudás szülötte, varázslásnak, meg hókusz pőkusznak csúfolva. De azért a Bibliát is emberi kéz írta meg végül, minden, ami a földön zajlik, emberi nem isteni, mind emberek vagyunk. Isteneket nem nagyon viselünk el körünkben, mindig kivégezzük őket. Nem azért hal meg valaki, mert túlságosan emberi módon közelítjük meg , sem azért ha túlságosan isteni szemszögből vizsgáljuk őt, meg az állapotát.Bárki meghalhat, az is aki hisz istenben és az is aki nem, ez nem ettől függ. Mind meghalunk testben, de ha csak erre hegyezzük ki az egész létnek az értelmét és nem arra, hogy nem számít mi lesz a testünkkel, hanem milyen jó dolog történik a lelkünkkel, akkor nem csoda, ha mindenki rögtön keresi a kötelet, hogy arra fel akaszthassa magát. Nem értem hogy van az, hogy a sátán dolgainak reklámozására bőven akad lelkes szószóló, de ha isten országát kellene megismertetni és megszerettetni, sőt megkívántatni, valahogy mindenki annyira bátortalan, félénk, nem lelkes, hanem bizonytalan. Miért nem lelkesítjük az embereket azzal, hogy milyen jó dolgok várnak ránk már most is a földi életünkben is, ha kiállunk az igazság és a szeretet mellett? Mert csak így érhetnénk el a boldog őröklétet? A varázslatban talán azért hisznek inkább az emberek, mert a földön a sátán nagyon erős és meg tud anyagiakban nyilvánulni, míg a lélek az továbbra is láthatatlan, csak kevesen vagyunk képesek érzékelni, nincs kézzel fogható közelségben és valljuk be elég nehéz olyasmiben hinni, amit még soha nem láttunk, olyan, mintha nem is létezne, csak mese lenne.

Pár idős embert hallottam manapság nyilatkozni arról, hogy már nagyon idősek, tudják, hogy közel a vég, mégsem félnek, mert hisznek a túlvilágban. Rajtuk éreztem, hogy ők tényleg tudják, hogy létezik isten és túlvilág, mert lélekben vannak és csak a lelkiember képes ilyesmit érzékelni. Jó tudni, hogy ilyen emberek is léteznek, még nincs veszve semmi. Az ilyen embereknek kellene lelkesen mesélni nekünk többieknek, lelkesíteni minket is, hogy legyünk bátrak, minden rendben lesz.

Az olyanok mint én nem tudnak lelkesíteni., én is egy kis vigaszra szorulok, meg lelkesítésre, hogy ugye nem ennyi volt az élet? Küszködés puszta anyagiak miatt, szenvedés, megaláztatás, ezután meg már csak az marad hátra, hogy keressek egy jó sírhelyet magamnak. Ez biztos csak egy vicc! Még nem is éltem igazán. Isten, ha létezel, válaszolj, ez minden célod velem? Jelenleg ez az én párbeszédem témája istennel. Remélem, hamarosan válaszol, Ámen!