Ézsaiás próféta könyve

¹Ímé az én szolgám, • a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.• Mát. 12,17-21. 3,16. 17. ²Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.• rész 52,6. Jer. 29,10. 44,28. ³Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, • a törvényt igazán jelenti meg.• rész 69,1. 50,4. ⁴Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak • tanítására.• rész 51,5. ⁵Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki • lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:• Csel. 17,25. ⁶Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, • pogányoknak világosságává.• rész 49,6. Jer. 50,5. Luk. 2,32. ⁷Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és • a fogházból a sötétben ülőket.• Luk. 4,48. Ésa. 47,5. 49,9. ⁸Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak • nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.• rész 18,11. ⁹A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom • veletek.• rész 43,19. ¹⁰Énekeljetek az Úrnak • új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.• Zsolt. 96,1. 33,3. 40,4. 98,1. 144,9. 149,1. ¹¹Emeljék fel szavokat • a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.• Zsolt. 97,1. ¹²Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.• Zsolt. 10,11. 94,6. 7. Ezék. 8,12. 9,9. Jób 22,13. 14. Ésa. 19,11. Ezék. 28,4. Jer. 50,35. 51,57. ¹³Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt • vesz.• rész 59,16. Zsolt. 35,1. 2. 3. 2Móz. 15,3. ¹⁴Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!• Dán. 2,2. ¹⁵Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.• rész 44,25. ¹⁶A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem • hagyom.• Jer. 2,6. 31. Jób 30,3. ¹⁷Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban • bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!• Zsolt. 97,7. ¹⁸Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!• Zsolt. 78,34. 36. Jer. 5,2. Zsolt. 68,27. ¹⁹Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? • és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?• Ezék. 12,2. 5Móz. 32,28. ²⁰Sokat láttál, • de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.• rész 6,9. 5Móz. 4,32-36. 29,3. 4. Zsolt. 78,1. Zsolt. 105,1. Zsolt. 106,1. Zsolt. 114,1. ²¹Az Úr igazságáért azt • akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.• 5Móz. 4,8. 32. 5,21. 23. ²²De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!• Ámós 3,7. 5Móz. 32,27. ²³Ki veszi ezt • közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!• vers 19. 25. ²⁴Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? ²⁵Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem • tért eszére!• rész 10,16.

ősrégi, erdélyi vadászat képe került most elém, ezért most ezt is megosztom