Milyen érdekes!

Az hogy ki kezdi a visszaélést a helyzetével. Nyilvàn az tudja kezdeni a visszaéléseket, a bàntàsokat aki hatalmi helyzetben van, vagy aki felnőtt és a kuskorúval szemben úgy gondolja, hogy hatalmàban van bàrmit megtenni a kiskorúval, hiszen ő felnőtt!

Innen induljon ki mindenki mikor kezd olyanokat „bàntàssal” vàdolni akik csak védekezésből, vagy egészséges hatàrmeghúzàsból egyszer csak ellenàllàst, keménységet kezdtek el tanusítani az agresszorok kal szemben, mert meg kellett mutassàk hogy a jogtalan, egyenlőtlen elnyomàst màr nem lehet eltűrni a végtelenségig. Nincs joguk felhàborodni ha a ketrecben tartott àldozat egyszer csak kiront és vissza tàmad. Ez a minimum , ez a természetes reakció az àldozatok részéről és az agresszornak

Igazàn nincs joga felhàborodni, netàn megsértődni, mert csak azt kapja vissza amit ő elindított, rendben?

Az agresszor ha túl sokàig ül àldozata nyakàban, hajlamos lenézni kevésre becsülni türelmes àldozatàt és nem is feltételezi hogy annak is van ereje még visszavàgni, főleg nem ad neki igazat és nem tekinti többé soha egyenrangúnak magàval mindig le fogja értékelni. Ezért nem lehet egy ilyen viszonyt teljesen helyrehozni meg lehet békélni, bocsàtani de abból új kapcsolat mintha soha semmi rossz nem történt volna, olyan màr nem lesz.

A bizalom ha egyszer elveszett azt nem lehet soha többé vissza építeni még akkor sem ha rengeteg időt vagy türelmet szànunk rà. Sajnàlom hogy ezt kell mondanom, de ez a valósàg!