Mindenki rosszul csinálja

Azok is, akik azért vállalnak gyereket, mert így remélnek több támogatást a rendszertől és azok is akik azért nem mernek gyereket vállalni, mert tudják, hogy nem kapnak támogatást a rendszertől, csak porhintést, mesét.

Mindenki csak annyi gyereket kellene vállaljon, ahány elindulna az útján ide a világba és mindezt csak szeretetből, nem érdekből, számításból. Kevés olyan szerencsés gyerek születik meg a világba , mint én is, hogy ugyan érdekből és számításból lettem elindítva, mégis a szeretet formált meg engem és váltam élő szeretetté. Csak a szeretetből született dolgok, vagy élőlények képesek élni és csak nekik érdemes. A számítás az nem járható életút, hiába tartja a rendszer rendkívül fontosnak, ugyanis a pénz számolását nem akarja elvéteni, a számokat muszáj ismerni. Ehhez kell mindenkinek iskolába járni. Nem a szeretetet éltetjük, hanem a halott dolgokat helyezzük még magunk elé is, azok a fontosabbak, amikbe majd egyszer mi is belehalunk. A pénz fontosabb az életünknél. Azért kár és pazarlás megszületni, hogy meghaljunk a halott pénz miatt. A pénz nem éltet, hanem csak altat, jól bealtat, előkészít szép lassan az öregedésre és a halálra. Kövesd a pénz útját, mindig a sírba vezet, kövesd a szeretet útját, mindig a boldog halhatatlanságba vezet. Mindig van választásod, mindig.

Mondandómat igazolandó, tegnap megfuttattak kicsit Budapest belvárosában, mint egy paripát, nagyon élveztem. Minden szép és jó volt mindig, igaz az is azonban, hogy pár elhagyatott üzlethelyiséget is láthattam. A luxusboltok jönnek és mennek, ahogy mi emberek is jövünk és megyünk ebben a világban. Vagyunk páran, akik mernek arra is gondolni, hogy minek jöttünk, ha mennünk kell, szívesen maradnánk még. Vannak is kísérletek a hosszasabb maradásra, de az a baj vele, hogy a hosszú életre érdemtelenek részéről van ez a próbálkozás. Mindig a számító, hitvány, érdekember maradna itt velünk örökre, semmi örömünk a jelenlétében. Hol ültünk le egy kicsit a padra megpihenni, ? Isten úgy adta, hogy egy zsidó templom előtt, ahol megdöbbenve láthattuk, hogy hatalmas sorok kígyóztak még a füllesztő kánikulában is, hogy jegyet vegyenek, belépőt az emberek, belföldiek és külföldiek egyaránt. Belépőt a templomba!!!. Életemben nem hallottam még erről, nemhogy a két szememmel kellett ezt látnom? Ezek után még annyira sem megyek templomba, mint eddig. Egy: nincs is pénzem, hogy a templomot éltessem, kettő: nem azért mennék egy templomba, mint egy múzeumba, hogy kincseket, művészetet, ősrégi, halott relikviákat bámuljak. Azt hittem eddig, hogy a templomban istent keresik az emberek. De most már biztos vagyok benne, hogy csak a saját meggazdagodásukat keresik, a halálukat. Mindenki, azt kapja mindig, amit keres, ami neki a fontos. Kiábrándultam a templomokból, a vallásokból, meg a „hívő” emberekből. Mindenki azzá válik, amiben hisz, ez meglátszik egy idő elteltével a külsején is.