Mint Makó Jeruzsálemtől

olyan távol állunk bizonyos emberektől és bizonyos emberek is az Igazságtól. Csak hát nem vesszük észre. Összehasonlítunk már mindent mindennel, mindenkit mindenkivel, csak azt felejtjük el, hogy senki sem hasonlít senkire, mindenki egyedi és önálló eset. De biztos, hogy könnyebb mindenkit egy kalap alá venni. Nem is vártam azt el senkitől, hogy ő más legyen mint a többi ember. A baj csak az, hogy ameddig nekem nincsenek nagy elvárásaim senkivel szemben sem, addig tőlem a maximumot is elvárnák, csak azt nem tudom miért.? Vagy ha nem kapják meg, amire számítottak, akkor egyszerűen már nem is létezem a számukra. Valószínű, hogy Istennel is így bánnak, aztán csodálkoznak, ha egyik nyomorúság követi a másikat az ő életükben. De muszáj a látszatnak fennmaradni, hogy ők nagyon kézben tartják a dolgokat, igazi megbízható vezéregyéniségek.

Az ember élete, ha stresszel telik meg, ha váratlanul veszély fenyegeti az ő életét, akkor is lehet rosszul, nem csak attól, hogy többet zabál, mint amennyit dolgozik. Ezen kívül nem csak az össze-vissza evéstől lehet valaki rosszul, hanem az aggodalomtól is, hogy elveszítheti azokat az embereket is, akik még számítanak neki. De hagyjunk meg mindenkit a maga hitében még akkor is, ha az nagyon téves, úgy sem lehet meggyőzni senkit sem arról, hogy ő lát mindent a legjobban. Egy sasnak hiba mondod, hogy épp a sziklának repül, mert nem érdekli a figyelmeztetés. Hadd repüljön amerre csak akar és annyira sebesen, amennyire akar. Jó szárnyalást!