Jób könyvének 20. fejezete Cófár második beszédét tartalmazza, amelynek központi témája a gonoszok jólétének mulandósága és a rájuk váró elkerülhetetlen isteni büntetés. [1, 2]

Cófár mélyen felháborodva és megsértődve reagál Jób korábbi szavaira. Beszédében egy merev vallásos dogmát képvisel, amely szerint a szenvedés mindig a bűn következménye. Burkoltan (és kegyetlenül) azzal vádolja Jóbot, hogy a csapások azért érték, mert titokban gonosz és képmutató életet élt. [1, 2, 3, 4, 5, 6]

A fejezet főbb gondolati egységei és motívumai:

• A bűnösök öröme csak egy villanás: Cófár kijelenti, hogy a gonoszok és az istentelenek boldogsága, bármilyen magasra törnek is, rendkívül rövid ideig tart, és hirtelen tűnnek el, mint egy éjszakai álom. [1, 2]
• A megmérgezett gazdagság: Szemléletes hasonlattal él: a gonoszság olyan, mint az étel, ami a szájban még édes, de a gyomorba érve viperaméreggé változik. A jogtalanul szerzett vagyont és a szegényektől elvett javakat ki kell hánynia a bűnösnek, mert Isten kényszeríti erre. [1, 2, 3]
• A mindent felemésztő isteni harag: A fejezet második fele leírja, hogyan szakad rá a szükség a bőségben tobzódó gonoszra. Isten haragja záporként hullik rá, sötétség és megolthatatlan tűz emészti fel a házát. [1, 2, 3]
• A kozmikus lelepleződés: Az ég és a föld (a természet) tanúként kel fel ellene, hogy feltárja bűneit. Cófár azzal zárja beszédét, hogy ez a sors a gonosz ember osztályrésze és öröksége Istentől. [1, 2, 3, 4]

A fejezet teológiai tévedése:
Cófár szavai önmagukban igaz erkölcsi tanításokat tartalmaznak arról, hogy a kapzsiság és az elnyomás bűn, amit Isten elítél. A hatalmas tévedése az igazságtalan alkalmazásban rejlik: abból a tényből, hogy Jób mindent elveszített, tévesen arra következtetett, hogy Jób biztosan elnyomta a szegényeket, és most a bűneiért bűnhődik. [1, 2, 3]

„Jób

20. fejezet

Cófár második beszéde: az istentelenek öröme rövidéletű

1 Felele pedig a Naamából való Cófár, és monda:

2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és emiatt nagy az izgatottság bennem.

3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4 Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyeztette,

5 az istentelenek vigassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való? Zsolt 37,35.36

6 Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével,

7 mint az emésztete, úgy vész el örökre, és akik látták, azt mondják: Hol van ő?

8 Mint az álom, úgy elrepül, és nem találják őt. Eltűnik, mint az éjjeli látomás. Zsolt 73,19.20

9 A szem, amely ráragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.

10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.

11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.

12 Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá,

13 és kedvez annak, és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között,

14 az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

16 A viperának mérgét szopta, és a siklónak fullánkja öli meg őt,

17 hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 Amit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, épp így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21 Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte. Jób 18,12

22 Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reábocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt. 1Thessz 5,3

24 Mikor vasból csinált fegyver elől fut, acélból csinált íj veri át.

25 Kihúzza és az kijön a testéből, és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

26 Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán. Fúvás nélkül való tűz emészti meg őt. Elpusztíttatik az is, ami sátrában megmaradt.

27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28 Házának jövedelme eltűnik, szétfoly az az ő haragjának napján.

29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.”