Nagyon jó érzés az én helyemben lenni

Az ember és fia azt gondolná, de rossz lehet nekem, tiltott személy vagyok, kiűzve a FÖLDI MENNYORSZÁGBÓL, család nagy része elment már a túlvilágra, gyerek nincs, karrier nincs, elismerés nincs, talán sokan úgy gondolják semmim sincs, vagyonom sem, tehát esélyem sincs a túlélésre, mégis élek és virágzom. Nem vagyok sem varázsló, sem boszorkány, egyszerűen a hitem istenben tart életben, az ő utasításait követve élek még és boldogan , teljes elme és lelkiállapotban. Hogyan lehetséges ez ? Már mondtam az előbb, istennel való szoros kapcsolat nélkül ez lehetetlen.

Nem érdekelnek azok, akik kétségbe vonják ezt amit mondok, de ne is tegyék nyilvánosan, mert ezzel elárulják saját magukat, , azt hogy bár folyton azt hangoztatják, hisznek istenben, mégsem így van. Könyörgöm ezt ne vegyék magukra azok akiknek nem kellene, akinek, nem ingük! Vannak páran szabadúszók vallási témában, nem rájuk gondolok!

Azt szeretném üzenni mindenkinek, akit mélységesen foglalkoztat a túlvilág kérdése, isten létezése és mibenléte, a halál és öröklét kérdése, a sátán létezése, meg ehhez és hasonló irreális témák, hogy kezdjetek el kételkedni eddigi alaposnak és stabilnak hitt tudásotokban, mert erősen tévúton járhattok. Nem szeretem, ha engem saját tapasztalatszerzés céljából felhasználnak, de közben úgy tesznek, mintha nem ismernének, átnéznek rajtam, semmibe vesznek, de közben úgy tartanak tőlem, amit próbálnak leplezni, mint ördög a tömjénfüsttől. Szoktam időnként még most is füstölőt használni, olykor tömjént is, csak szólok, ha meg akarnál látogatni személyesen, akár az otthonomban!

Én egyszer és mindenkorra kiszállok ebből a közös (kollektív) tudatállapotból és nem kívánom követni pár embertársam okosnak gondolt eszmefuttatását, akkor sem, ha nagy követőtáborral rendelkeznek és elismertek az emberek körében. Fejből sok mindent lehet tanítani, de valóságos élő tapasztalatból kevesen tudnának, mert azt nem könyvekből szerezzük a valódi tudást és tapasztalatot, hanem személyesen, istentől.

Vallások és hitrendszerek , okkult tanítások kereszttüzében érzem olykor magam, ha valamelyik közösségi oldalra tévedek. Az érzéseim mindig jeleznek nekem, hogy itt és most akkora valótlanságok hangzanak el, hogy jobb, ha nem mélyülök el bennük, mert valahova nagyon mély bugyrokba vinnének el, a pokolba, ahonnan aztán nagyon nehéz kikászálódni.

Csak remélni merem, hogy nem komoly az az állítása valakinek, aki tanít is ráadásul, mely szerint nincs lélek. Vagy arra célzott, hogy valakinek nincs lelke, esetleg neki, személyesen nincs? Ilyenkor mikor ilyenekkel találkozom, nem állok le sem kérdezni, sem vitatkozni, egy azért mert már próbáltam, de nem válaszolt, vagy nagyon sértő lekezelő módon válaszolt, amit úgy érzek nem kell eltűrnöm, mert nem méltó hozzám. Én egy ideje már nem tűröm el senkitől sem hogy lekezelően bánjon velem, vagy parancsoljon. Tőlem maximum szépen lehet kérni. A tiszteletlenséget sem tűröm.

Ennyit egyelőre, de hogy egy kicsit a világ dolgaival is foglalkozzam: nagyon nem jól mennek a dolgok!

Remélem, hamarosan minden a helyére kerül és mindenki békében fog élni, a harcoknak nem sok értelmük van. Emberéletek árán nem lehet semmilyen vitás kérdést megoldani, csak még tovább bonyolítani. Nem hiszem, hogy vallási alapon kell megítélnünk egy országot, vagy a vallás alapján meghatározni, hogy hova tartozik.

Magyarország sajnos egy befogadó ország, ami azt jelenti, hogy Szent István király megengedte, hogy bármilyen jövevény itt letelepedhessen ezen a földön, bármilyen vallást gyakoroljon, de abban nem vagyok egészen biztos, hogy a jövevény vallása, amelyik nem azonos a mi hitünkkel, hogy tehát egy idegen vallása kell legyen a mi vallásunk is, vagy ez az amit nem jól tudok? Egy vallás nem határozhat meg egy egy népet, ez biztos! Egy népre sem lehet ráerőltetni egy hitet, csak ennyit tudok most mondani. Főleg, ha annak a vallásnak a nevében megengedett, hogy más népeket megtámadjunk, mert mi lennénk a „választottak”?

Meg van mindenkinek a szabad választása és az állam vallásától függetlenül jogában áll eldönteni, hogy kinek az oldalára áll, az áldozat, a megtámadott oldalára, vagy a támadó, a magát felsőbbrendűnek tartó oldalára.?

Olyan, mintha már történt volna ilyen, a történelem csak ismétli önmagát. Most még dönthet úgy a világ, hogy nem a támadó oldalára áll, ha nem akar egy újabb világégést megélni és belehalni.