Nem az életre felkészítve

Nem az életre voltam voltunk felkészítve, hanem a születésünk pillanatától máris elkezdtek felkészíteni minket a halálra. A saját szüleink. Nekem ráadásul azt tanították, hogy a szemmel látható és kézzel fogható dolgokon kívül nem létezik semmi, Isten sincs, azt csak úgy eljátsszák nekünk a templomban, mi meg úgy kell tegyünk, mintha elhinnénk.

Egyszer emlékszem, láttam egy fekete macskát a szobámban, mire sikoltozva, halálra rémülten kirohantam a szobámból és édesanyámtól kértem segítséget. Szinte férfiasra változott a hangszíne miközben közölte velem, hogy biztos csak képzeltem és nyugodjak meg, mert ha ezt így folytatom tovább, hogy mások számára láthatatlan dolgokat látok, akkor ő bizony hívja a pszichológusokat és elvitet a diliházba, ezt szeretném? Láttam komolyan gondolja,, semmi együttérzés nem volt benne a félelmeimmel kapcsolatban. Megkeményedtem tehát, nehogy kibabráljon velem, mert világossá vált hogy ő is csak egy szívtelen teremtés, akit nem tudom hogyan, de apám megtalált és el is vett feleségül.

Ma miután tegnap elhatároztam, hogy csakis a való világgal foglalkozom ezentúl miután adódott pár éves kitérő az életemben a valóságból bele a megfoghatatlan földöntúli világba adódott egy különös álom, ami mégis megváltoztatta a tervemet. Tényleg ember tervez , de Isten végez. Nem tehetem meg, hogy elfordulok a láthatatlan világtól. Több, mint biztos, hogy nem csak a láthatóak léteznek még akkor sem, ha mi szándékosan nem akarjuk elfogadni és Istent is megtagadni kényelmesebb és gyávább megoldás. Testvéremmel álmodtam, az öcsémmel, aki már 2007 óta halott. A hivatalos változat szerint önkezével vetett véget életének. De ma éjjel azt álmodtam vele, hogy egyszer csak ott állt előttem szomorúan és két kérdést tett fel : egyik, miért hagytad, hogy megöljenek? Második: miért nem vigyáztál jobban rám?

Felébredtem hirtelen, és elgondolkoztam , majd gondolatban válaszoltam neki. Ugyanazt amit válaszoltam neki elmondtam telefonon is ma este „édes”anyánknak: Én mindig vigyáztam rá, ahogy csak tudtam, ahogy tőlem kitellett. Ameddig őszinte volt velem addig mindig mellette álltam és mindenben segítettem. A második kérdésére pedig a válaszom az volt, hogy mi vagyok én neked, az édesanyád? A gyerekéért elsősorban a saját édesanyja a felelős, nem lehet másra áthárítani a felelősséget. Tehát miért nem hozzáfordulsz, öcsém ezzel a kérdéssel? Légy szíves, most, hogy már csak egy szellem vagy a szellemvilágban, mert meghaltál, kérlek szépen mostantól anyánkhoz fordulj ezekkel a kérdésekkel, mert amíg éltél, ő is csak hozzám tudott küldeni. Most én küldelek őhozzá, zaklasd őt, rendben? Mint a Ghostban, most te is úgy jártál, testvérem.

Mielőtt ezt előadtam volna jó anyánknak a telefonba, előtte anyánk mesélte el roppant vidáman és feldobódva, hogy az éjjel ő is éppen az Öcsivel álmodott, méghozzá valami hasonlót mint én, de vele kedvesebb , viccesebb volt az öcsém. Azt látta álmában anyám, hogy a szomszédasszony át jött hozzá és szólt neki, hogy meghalt a fia , vegyen fel gyászruhát, hogy elmehessenek a temetésre. Ekkor hallotta meg öcsém hangját: De anya, ne edzőnadrágot vegyél fel, hanem rendes, normális nadrágot, jó?” És ezen jót nevetett az anyám. Erre én elmeséltem az én álmomat, amitől cseppet sem lett vidámabb, hanem végre normálisan, szomorúan fogta fel a helyzetet, semmi vidám nincs abban, hogy valaki, akinek most is élnie kellene, bizony nincs közöttünk és nem is önszántából nincs köztünk, hanem mert valaki vagy valakik hozzásegítették a távozáshoz. Még annyit közölt velem anyukám, hogy mostanában egyre gyakrabban álmodik az öcsémmel és mindig ilyen gyászos, halálos álmokat. Nem akartam még inkább elszomorítani őt azzal , hogy valószínű még sok ilyen álma lesz neki, mert nem kívánom az ellenségemnek sem ezt , nem hogy az anyámnak!

Az asztrológiáról csak annyit, hogy biztos vannak benne részigazságok is, de nem lehet mindent mindenkire nézve egyformán elfogadottnak tekinteni. Személyre szóló lehet csak az igazi elemzés meg iránymutatás. Apropó skorpió, az öcsém skorpió volt, de ő már nem él, most már én vagyok a skorpió a családban. Átadta a stafétát és én megígértem neki, hogy nem hagyom soha többé cserben.

U.I.: Ezt a cikket elolvasva felvilágosítottak, hogy : „te nem vagy egy 🦂 skorpiõ,’, – tényleg nem, mert soha nem fordulnék magam ellen, ha valami nem a tervek szerint sikerül.