Miért nem támogat engem senki, miért nem kellek senkinek? Miért nem vagyok soha elég jó, nem vagyok megfelelő, nem vagyok alkalmas, nem ütöm meg a mércét? Jó vagyok jó vagyok, de van mindig jobb, szép vagyok, szép vagyok, de van mindig szebb, hasznos vagyok hasznos, de van mindig hasznosabb, értéket képviselek persze, de nem azt az értéket ami ide kell. Ide mindig valami más kell, mint ami van.

itt a pénz a legfontosabb, nem a szeretet. Ha van pénzed szeretnek, ha nincs , akkor nem. Addig amíg általad pénzhez juthatnak, kedvesek veled, ha megkapták amit akartak,félrelöknek. példa: államilag támogatott (pénzzel, mi mással?) nyelvtanfolyam. Rögtön ugranak rá a nyelviskolák, különösen egy amelyikkel pont én kell hogy összefussak. addig amíg a papírok elindulnak , a szerződések megköttetnek minden rendben, a kommunikáció simán halad, jól működik minden az emberi interakcióban. Kedvesek velem, segítőkészek, mindenre válaszolnak (csak a rejtett dolgokat nem mondják el, mert az veszélybe sodorná az ügyet, a közös tanulást). Szorítanak nekem nyíltan kimondják, hogy nagyon szeretnék, ha megkapnám a támogatást. (természetesen nem értem szurkoltak igazán, hanem saját magukért, mint kiderült később, de az elején is sejtettem, mert nekem itt még soha úgy igazán tiszta szívből nem akart jót, csak kihasznált, ha tehette). Sikerült megkapnom mindent ami a tanfolyam elkezdéséhez szükséges volt, a szerződés aláírva is megérkezett a nyelviskolához, na ekkor jött az igazi fordulópont, az igazság ekkor jött a felszínre. Valójában onnantól kezdve az iskolát kicsit sem érdekelte a sorsom, az hogyan fogom elsajátítani a nyelvet, onnantól nyeregben érezte magát, főnöknek, élet és halál urának. Ellenséges lett, ellenem fordult és olyan jogi helyzetet állított elő, hogy csak vesztesként jöhessek ki belőle, ő meg köszöni szépen a látszat szerint ártatlan, törvény szerint makulátlanul járt el, bárki megkérdezheti és megnézheti. Úgy megjelenni egy chat szobában, hogy már mindenki előre összefogott ellened és te vagy az aki betört oda és zavarod az ő tanulásukat. Elhangzik az is: hogy „mi mindent látunk és hallunk ám Önökről!”+, elárulja, hogy már előre felkészültek ellenem bizonyítékokat szerezni. Mire is? Az eltávolításomra. Csapda , ebben nagyon jó mindenki, hogyan állítson csapdát egymásnak. Hogyan szúrjunk ki egymással, hogyan csináljuk ki egymást lehetőleg minél előbb, hogy miénk maradjon a hely, ahol egyedül uralkodhatunk, ez ebben az egészben a lényeg. És nem számít, hogy hányszor tették ezt velem, ha megtették már 100szor, akkor megteszik 101szer is, ez nem okoz nekik semmilyen zavart, gátlást, vagy lelkifurdalást. Az élet verseny a pénzért. Nem az aminek lennie kellene, amire teremtve lett: élni szeretetben, mert a szeretetnél nem tud fontosabb lenni a pénz, mert a pénz egy mulandó dolog, de a szeretet örökre megmarad. De mindez a világot nem érdekli, inkább választja a versenyt a pénzért, választja a mulandó életet, aztán mikor eljön mindenkinek az órája, a perce, a pillanata akkor csak sírni tud, hogy ezt bizony jól el@aszta. Mert mindig ott volt egész életében a választás lehetősége, de ő mindig rosszul választott, ezt választotta, amit most ebben a percben, a halála percében kap, az elmúlás pillanata könyörtelen és mélységesen fájdalmas, de nem kell panaszkodni, hiszen mindenki tudatosan választotta mindig ezt!

Nem fogok egy tanfolyamon néma szemtanúként részt venni, mert nem tetszem a tanárkáknak! Nem fogok az árnyékban meghúzódni csak hogy szent legyen a béke és engem ne bántsanak! Nekem nem kell inkább semmi tőlük, inkább tanulok egyedül, ha akarok! Rám ne kényszerítsék a saját akaratukat azzal, hogy ők birtokolnak egy tudást, amivel én még nem rendelkezem, de ők ezt zsarolásként használják fel ellenem ezt a tudást, nem értem használják (és még fizetem is őket ezért), hanem ellenem, hogy fogva tartsanak, meg zsákmányként őrizzenek maguknak. Mint a pók amely beszövi hálóval a zsákmányát és amíg az ott hever magatehetetlenül, addig az az állat szép lassan felfalja, megeszi az utolsó csontig és hajszálig. Belőlem táplálkozna az élősködő. Csak az a helyzet, hogy velem mellényúlt, mert nem vagyok az a zsákmány típus. Lehet, hogy sokáig annak tűntem, de annak már vége! Nem azért mert én mostantól ragadozóvá válok! Voltam én is ragadozószerepben, ezért nem kívánom vissza azt sem. Tudok úgy élni, hogy nem kell sem áldozati , sem kizsákmányoló szerepbe kényszerítsem magam és én ezt az arany középutat választom. Hogy más emberek mit tesznek az nem érdekel, a saját választásukért és döntéseikért úgyis majd ők felelnek, nem én, mert én csak a saját választásaimért és tetteimért vagyok felelős , amit vállalok is, de mások tetteiért én NEM tartozom felelősséggel!

Kérdésemre, miért én vagyok mindig ilyen kínos helyzetben, ide nyílt ki a biblia nekem válaszként. (hideg ráz hogyan tartja isten velem a kapcsolatot….)

„A ZSOLTÁROK KÖNYVE

62. fejezet

Megnyugvás Istenben

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.

2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.

3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.

4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!

5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)

6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.

7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.

8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.

9 Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! Lk 12,15; 1Tim 6,17

12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;

13 nálad van, Uram, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint. Mt 16,27; Róm 2,6; Jel 20,12„