Nem kötelező, jó ez az Is Is

Nem kötelező hinni istenben és szeretni sem kell természetesen. De ne csodálkozz, ha még mindig vesztésre állsz, még mindig kicsi vagy , jelentéktelen, erőtlen és hatástalan. Egyáltalán mit akarsz, miért vagy itt a földön?

Ezek a kérdések nagyon kevés ember agyán villannak át, egy érdekel csak mindenkit, a nagy átlagot: legyenek meg a szükséges iskolái az élethez, legyen egy jó állása, alapítson családot, minél előbb ha lehet. Legyen egészséges testileg, (lelkileg nem nagyon fontos, jobb a felszínen maradni, a látható dolgokra és emberekre figyelni), majd felkészülni a halálra, megvásárolni a sírhelyet és beadni a kulcsot, vagyis meghalni, eltávozni a túlvilágra. Ennyi minden óhaj, sóhaj, nincsenek túl nagy elvárások az ÉLETTŐL.

Egy nő , ha úgy érzi nincs megbecsülve, akkor nem fog sem családot alapítani, sem áldozatot hozni senkiért. Ha megaláznak egy nőt, nem lehet arra számítani tőle, hogy majd megbocsát és majd elhiszi, hogy mégiscsak értékelve van. Ha mégis ezt próbálják elmondani neki, akkor még arra is gondolhat, hogy még hülyének is nézik és csak kihasználni akarják. Úgyhogy egyszerre próbáljunk egy nőtől egyszerre csak egy dolgot elvárni, mert lehet, hogy még az is túl sok lesz, ha előzőleg porig aláztuk. Kicsit gondoljuk végig és próbáljuk előbb magunkat az ő helyébe képzelni, az ő lelkébe magunkat beleélni. Én, mint egy ilyen nő azért tanultam én is az élet iskolájában, fölöttem sem mentek el nyomtalanul az évek. Soha többé nem veszem félvállról azt, hogy mennyire értékelnek engem az emberek. Nem érdekelt a vélemény, de mostantól érdekelni fog, és ha valami dehonesztálót hallok magamról, azért azonnal revansot veszek, jogilag, vagy ahogy adódik, de nem fogom többé szó nélkül hagyni. Kipróbáltam milyen az, ha nem reagálok semmilyen támadásra és ráhagyom az ellenfélre vagy ellenségre. Hát pillanatnyilag békét jelent, de hosszú távon az én jó híremnek, az én értékelésemnek a rovására mehet a dolog. Ezért az ilyen jellegű támadásoknak mindig már az elején az elejét kell venni, mielőtt túlburjánzik.

Van egy olyan tévhit is az emberekben kialakítva, hogy ha nem elég hangosak, nem elég határozottak, nem elég agresszívak, és még kedvesek és udvariasak is, emellett szeretetteljesek akkor valószínűleg gyengék és mint ilyen velük lehet bármilyen lekezelő modorban bánni, manipulálni, becsapni , átverni, mert ők úgy sem tudják megvédeni magukat, ők könnyen legyőzhetők. Aki pedig könnyen legyőzhető, azt le is kell győzni, mert csak az erőseknek van joga élni. Hát nem így van! Óriási tévhit, mert az igazi erő lelkiekben mérendő és nem testi, fizikai értelemben. Bizonyság erre az, hogy nem mindig annak van igaza, aki hangosabban tud ordítani.

Itt tényleg mindenki elhiszi, hogy Egyiptomban a fáraók színesbőrúek voltak csak azért mert manapság leginkább ők lakják a kontinenst? Sem Osiris, sem Isis például nem volt színesbőrű, mint ahogy Kleopátra sem, meg a többi egyiptomi istenség sem. Ez most nem rasszizmus, mint ahogy nem is antiszemitizmus az, ha véletlenként egy zsidó vallású embert vádolunk meg gyilkossággal például. Ha valaki gyilkosságot követ el, akkor a tényeket kell néznünk és nem azon fennakadni, hogy ezt most azért mondjuk, mert talán antiszemiták vagyunk. Mi a nagyobb bűn egyébként, ha valaki utál valakit, vagy ha meg is öl, mert mintha azokat jobban utálnánk mostanában, akik ki nem állhatják embertársaikat azoknál, akik a szó szoros értelmében gyilkosok! Mikor lesz annyira érett az emberiség, hogy megértse a különbséget a két dolog között: gyilkosság nem egyenlő antiszemitizmus, mert a gyilkosság az csak gyilkosság. Az antiszemitizmus, az meg egy bizonyos származású, vallású embertípus iránti ellenszenv. Ellenszenv még nem jelent gyilkosságot, sőt a legtöbbször nem is torkollik gyilkosságba. Viszont megengedni valakiknek egy háborút csak azért mert valamilyen típusúak, az már nem más mint butaság és őrültség, de semmiképp nem antiszemitizmus.

Én sem látok sehol egy Indira Gandhit, sem egy Martin Luther Kinget, mert az emberek már tanultak az ő esetükből, ha nem tanultak még esetleg Jézus Krisztuséból. Sokan elvárjuk másoktól az áldozatot, hogy nekünk még jobb legyen, de nem értem, hogy azok akik elvárják másoktól az áldozatot, miért nem ők próbálnak felnőni az ő magasságukba? Legyenek ők a megváltók, miért nem vállalkoznak erre a nemes feladatra vajon? Nagyon érdekelne mi lenne erre a válaszuk.

Még hány áldozatot vársz el, ember és isten fiának áldozata nem volt még elég neked? Már megtörtént az, ami után áhítasz, mit szeretnél még? Neked már isten áldozata sem elég? Akkor már biztos, hogy semmi sem lesz elég.

Én úgy érzem, hogy kezdem ezt az Orbán Viktort egyre jobban kedvelni, nem véletlen , hogy éppen ő került ide a nyakunkba. Isten tanítani akar általa nekünk sok mindent. Hiába akartok megszabadulni tőle, sosem fogtok. Minél inkább meg akarsz szabadulni valamitól, vagy valakitől, annál inkább belegabalyodsz. De mondhatnám azt is, hogy meg lehetne szabadulni tőle is, csak nem úgy ahogy ti gondoljátok. Ezzel a szavaz-ósdi játékkal csak az ő malmára hajtjátok a vizet és csak azt éritek el, hogy a rossz helyett egy még rosszabbat halásztok ki magatoknak. Azt gondoljátok, hogy azok akik most gazdagok, hatalmuk van és minden bűncselekményben benne voltak, közösen, majd szépen ezt beismerik és majd önként mondanak le a hatalomról, meg a vagyonukról? HÁ háhááá! Most egy jót nevettem, ne haragudjatok. Ceausescu talán elismerte, beismerte a hibáit amit a nép ellen elkövetett? Ezek az emberek olyanok, úgy vannak kiképezve, hogy végig tagadnak, ha kell meghalnak, de akkor sem ismerik be a bűnöket, amiket elkövettek. Tisztelem azokat akik még tudnak hinni ezek után a politikában, meg a politikusokban és a választások tisztaságában. Azért megkísértem őket is egy picit: mi van , ha Magyar Péter mindkét oldal , a Fidesz, meg a libsi Baloldal által közösen megtalált, kimunkált és előretolt figura? Ekkora és gyors felfutást csakis valamilyen háttértámogatással lehet elérni és nem irigységből beszélek. Mert nem irigylem szegény Pétert amiatt, ami akkor vár rá, ha semmilyen változást nem tud majd felmutatni az embereknek. De lehet, addigra már nem is kell neki, mert már ő is a világ leggazdagabbjai közé fog tartozni és nem is kell majd neki beszámolni semmiről, mert ő már biztonságban lesz, ha eléggé érthető voltam most. Remélem.

Egyedül , mint mindig, engem sosem zavart és nem okozott félelmet. Ha nem értenek meg a többiek, nem marad más hátra, mint hogy egyedül folytasd az utat. Ez nem akarat kérdése, mert szívesebben lennék mindig társaságban, mert szeretem az emberek társaságát. A szerelemről meg csak annyit, hogy lehet hogy inkább skorpió csípett meg , mint nyilasnak nyila talált volna el, mert már nem nem érzek semmilyen csalódást, akárhány következne még, immunis vagyok a csípésre, de a nyilakra is. Bocsánat, ha nem érzek fájdalmat!

A REMÉNY a titok mindenre, amíg a reményt fenn tudják tartani az emberekben, addig ők nyerésre állnak, mert a remény hal meg utoljára. Figyeljünk arra , hogy kik és milyen reményeket táplálnak bennünk, mert ők ezzel akarnak minket életben tartani, vagy manipulálni, és közben meg még ők is jól járni. A reményt sosem hagyják elveszni, mindig mondják, hogy majd jövőre ez lesz, meg az lesz, meg majd tíz év múlva már ez lesz, vagy az lesz.

De az életben egyszer érdemes megállni és elgondolkodni, hogy mit ígértek nekünk kb. 35 éve, hogy azokból mi lett. Lett azokból valami érdemleges, amiért megérte az életünket feláldozni? Ha nem a válasz, akkor nagyon meg kell gondolni, hogy kinek adunk hitelt, mármint a szavainak, hogy nehogy újabb 35 év menjen el csak úgy mint a víz lefelé a Dunán, mert az már sosem jön vissza többé. Az idő a legdrágább kincsünk és pont azt rabolják el tőlünk embertársaink, legyen az bankár, politikus, stb.