Csak isten gyermeke, mert engem nem az utca nevelt. Sem utcai harcos nem vagyok, ezzel nem büszkélkedem. Engem Isten nevelt, ezért nem érzem jól magam a közönséges utcagyerekek között, (de nem akarom megbántani őket, mert sok a rendes utcagyerek), sem az igazi fenegyerekek között. Mert ők a saját, botcsinálta törvényeik szerint élnek és figyelmen kívül hagyják isten törvényeit. Az a furcsa hogy betartottam úgy is mindig isten törvényeit, hogy valaha is olvastam volna vagy ismertem volna őket, valahogy el voltak ültetve magként a vérereimben. Be voltak titokban kódolva. Senki nem kellett mondja nekem: „ne hazudj”, „ne lopj”, – mert természetesnek vettem, hogy nem ártok másoknak.

Ma is, vasárnap reggel az első utam a kis bibliámhoz vezetett és valahol kinyitottam, hogy lássam mi lehet ma az üzenet. Mostanában gyakran kerül elém Jób könyve és a bizalom a várakozás isten igazságos ítéletében, ha már mi emberek nehezebben, meg lassabban szolgáltatjuk egymásnak az igazságot. Meg hát mindenki azt gondolja, neki van igaza, de ez nem lehetséges, nem lehet mindenkinek igaza, mert azt csak isten tudja, hogy milyen esetben és melyik helyzetben kinek van igaza, kinek engedi meg , hogy igaza legyen!

Ma Jób könyvéből: 23. Jób bízik Isten igazságos ítéletében

„Jób könyvének 23. fejezete Jób hetedik válasza, amelyben Jób Isten rejtőzködéséről, a meg nem találhatóságáról, de ugyanakkor az Isten igazságos ítéletébe és tisztaságába vetett bizalmáról beszél. [1, 2, 3, 4]

Főbb gondolatok és versek

Az ítélet bizonyossága: Jób mégis hiszi, hogy Isten ismeri az ő útját, és ha megvizsgálná, olyan tisztán kerülne ki, mint az arany. [1]

A keserű panasz: Jób elmondja, hogy panasza még mindig súlyos és keserű, Isten keze nehezedik rá, és sóhajtását alig tudja elfojtani. [1, 2]

Vágy az találkozásra: Kifejezi mély vágyát, bárcsak tudná, hol találhatná meg Istent, és elmehetne az ő lakóhelyéig, hogy elé tárja ügyét. [1]

Isten jelenlétének rejtőzése: Jób keresi Istent bal kéz és jobb kéz felől, de nem látja és nem foghatja meg őt, mert Isten elrejtőzik előlünk. [1]”

teljes bibliai szöveg:

„JÓB KÖNYVE

23. fejezet

Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében

1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.

3 Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,

4 eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,

5 hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:

6 teljes erővel perel-e majd velem, vagy meghallgat figyelmesen?

7 Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.

8 De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Zsolt 139,7-10

9 Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.

10 De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. Zsolt 26

11 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.

12 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.

13 De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván.

14 Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.

15 Ezért rémület fog el színe előtt, ha csak rágondolok is, megrettenek tőle.

16 Mert Isten csüggesztette el a szívemet, a Mindenható rémített meg engem.

17 Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.”

Ehhez még jön az álmom is : jó társaságban voltam mindig, mert azt álmodtam, hogy szüleim kidobtak az utcára és mivel nem vagyok egy igazi utcagyerek, valakik befogadtak. Nagyon jók voltak velem és rendesek, soha nem erőszakoskodtak velem, a legjobb barátaim voltak,akikkel mindent meg tudtunk beszélni és minden lelki bajunkra találtunk közösen megoldást. Melegek voltak a legjobb barátaim, nem hagytak az utcán , sem az árok szélén, ahonnan aztán a nagy nemzeti hős, a fenegyerek belerúgott engem is. Egyet mond és mást csinál, nem lehet egy szavára sem elmenni. „Visszatértem”, ezt mondja, meg hogy fáradt volt, ráfért a pihenés.Hát bocsánat, de nem is tudom ,sírjak, vagy nevessek. Maradjunk annyiban, hogy ki kérdezte, hogy visszatért vagy sem? Meg ki kérte ,hogy visszatérjen? Remélem nem képzeli magát a Terminátornak,hogy folyton visszatér!

Akkor már inkább ő, Jézus térne vissza, neki sokkal többen és intenzívebben örülnének. Ámen.