Nincs meghajlás

Alig 4 nap telt el a győzelem után és máris gyülekeznek a sötét felhők a frissen megszerzett demokráciánk fölött. Tartsanak nyugodtan engem naivnak, vagy ártatlannak esetleg buta libának, de én tényleg komolyan vettem a választást és tényleg hittem és hiszek a változásban, hogy minden lehet jobb, mint eddig volt nekünk.

Nem hiszem el, hogy egyik ember élete többet érne a másikénál. Ha valakit állandóan gyászolunk az egyik oldalon, akkor miért baj az, ha a másik embert is gyászoljuk a másik oldalon, az miért minősül betegségnek? Akkor én is mondhatnám, hogy a holokauszt nap megtartása betegség. Itt mindenki beteg és esély sincs a gyógyulásra, ha évente felkaparjuk az éppen behegedő sebeket.

Jó lenne ha minden az lenne aminek látszik, elegünk van a hamis, kamuemberekből és kamueseményekből, már az egész életünk egy nagy kamu!

Mindegy, mi megtettük a magunk részét, most már a megválasztott miniszterelnök jelöltön a sor , hogy a nekünk tett ígéretét beváltsa.

Nem vagyok agysebész, mégis értek egy kicsit a politikához, nem tudom miért írom ezt le , de még mindig ott cseng a fülemben ez a mondat M. P.-,től..Nem tudom kiknek mondhatta M.P. és miért, de nem is érdekel, mert engem nem érdekelnek az általános célzatok senki részéről, csakis, ha valaki egyenesen a szemembe mond valamit, azt veszem úgy , hogy az nekem van szánva.

Az állandó holokausztozással azt az üzenetet kapjuk folyton, hogy nagy bűnt követtünk el ellenetek, (bár nem mi voltunk, csak egy idióta vezető, Horthy)), de nekünk kell, amíg élünk ezért vezekelnünk, sőt még azt is elvárjátok, hogy adjuk fel az életünket, ne csináljunk semmit, csak sírjunk és sírjunk, addig amíg bele nem pusztulunk. Ha most lennék fiatal ez teljesen demotíváló lenne számomra, máris pakolnék és mennék innen. De még megvárnám az országgyűlés felállását és még türelmes leszek egy kis ideig, hátha csak túl gyorsan reagáltam negatív módon.

Egy hónap elteltével sokkal okosabbak leszünk és tisztábban llátunk majd. Egy biztos, semmi értelme ugyanazt folytatni ami eddig zajlott itt az országban, annyi módosítással, hogy egy másik személy irányít.

Nekem hitem van, hogy bármit el lehet érni, meg lehet valósítani, engem mindig ez vezérel. Olyan érzésem van, hogy M. P.-nek nem volt szüksége hitre, elég volt a pénz, a szervezés, a háttértervezés és az ő kitartó, szorgalmas munkája, az országjárása. de ezt bárki meg tudta volna tenni közülünk, akinek meg lettek volna hozzá az eszközei. a kapcsolatai, pénze, a politikusi múltja és gyakorlata.

Meglátjuk, hogyan alakul a jövőnk, mert most már nem csak egy ember kezére van bízva, hanem mindannyiunknak ugyanannyi beleszólása van. Ha mégsem így van, az hamar ki fog derülni.