Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk

Nagyon boldog és sikeres voltam 2020-ig. Jól mentek a dolgaim a nagy járványig, amikor is valami olyan cselekményre vetemedtem, amivel keresztbe húzhattam pár befolyásos emberke számításait. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy alapos összefogással (ellenem, de lehet most paranoiával vádolnak ezért) ők is keresztülhúzzák az én nagy áttörésemet. Erre csak azt tudom válaszolni nekik, hogy ha valaminek meg kell történni, az meg is fog történni, akkor is, ha ők ezt nem akarják. Nem minden alakul úgy az életünkben, ahogyan mi akarjuk, ezt nekem nagyon korán meg kellett tanulnom. Most majd megtanulják ők is, lehet, hogy pont én leszek számukra a lecke. Mert én már nem azt csinálom amit tanítani akartak nekem, hanem csak azt amit a szívem diktál. Nekem senki más nem diktál, csak a szívem, a legalkalmasabb feng shui-s iránytűm. És most azt mondja, hogy bármit akarhatok, bármit a fejembe vehetek, mert az sikerülni fog. Merjek nagyot és akár merészet is álmodni, mert az sikerülni fog.

Tehát én legalábbis ott folytatom, ahol abbahagyatták velünk a világ urai az életünk természetes folyását. Akkor vesztettem el édesapámat is, várható volt. Minden úgy történt, ahogy arra számítottam, senkiben sem csalódtam azok közül, akiket addig ismertem. Akiket azután véltem megismerni, bizony őbennük sem csalódtam . Első meghallgatásra kialakult egy képem egy nyilvános, eléggé ismert szereplőről. Éreztem túl tökéletes, valamit titkol. Ezért kezdtem figyelni , hallgatni, hogy kiderítsem van-e valami köze hozzám. Azt mutatta, hogy nincs köze hozzám, nem is ismer, mert én nem vagyok egy ismert személy, mint ő. Olyan dolgokat mondott, amelyek „ha nem nekem szólnak , ne vegyem magamra dolgok.” Rövidre zárom én is most ezt a témát: a lényeg, hogy bármi is volt a célja velem kapcsolatban – nem nyert. Én meg nem veszítettem, csak a tanulópénzt megfizettem, tartott amíg tartott. Eddig tartott, mert bárki csak addig lehet hatással , befolyással ránk, ameddig mi meg nem világosodunk, ki nem nyílik a szemünk és rá nem jövünk, hogy semmi komoly az egész , csak manipuláció. Sosem szerettem a manipulatív embereket. Ennélfogva kizárt, hogy belé tudtam volna szeretni. Bevallanám, ha így lenne, mert miért ne tenném, nem hagynám ki az igazit az életemből. De csak megerősítést kaptam arról, hogy bizonyos típusú emberekkel, bizonyos környékről nem szerencsés találkoznom és kapcsolatba kerülnöm, mert nem ugyanaz az értékrendünk, nem ugyanúgy működünk és nem ugyanazok az érdeklődési köreink, nem ugyanazt szeretjük és ami a legfontosabb egy barátságnál: nem ugyanazok a céljaink. De ez csak egy emberre, egy celebre vonatkozik, ez nem jelenti azt, hogy az egész környezetére is ugyanezt vonatkoztatom. Erdély nem azonos se velem, se vele, teljesen más. Szeretném, ha az erdélyiekkel jóbarátságban lennének az itteni magyarok, és azt is szeretném, ha az erdélyiek, ha idejönnének itt jól éreznék magukat és nem azt éreznék, hogy itt lenézik őket. Csak így tudunk ismét test és vérré válni és közösen egy új országot építeni.

Engem nem érdekelnek azok a témák, ahol semmi egyébről nincs szó, mint a test haláláról. Még nem végeztem a feladataimmal itt, a testemben, úgy hogy nem szeretem, ha sürgetnek. Mindenki várja ki a maga sorát, ne aggódjon senki, előbb vagy utóbb mindenkire sor kerül.