PALO SANTO – SZENT FA

Peruból származik az inkáktól, ők használták először a történelemben rituálékra és a gonosz erők kifüstölésére.

Én is ezt alkalmaztam a napokban és kifüstöltem minden felesleges és gonosz energiát az otthonomból és ezáltal az aurámból, a testemből meg a lelkemből. Tiszta vagyok mint a hó, mert csak így érdemes az újba belépni.

Nem baj, ha még nem látszik a tisztogatás eredménye, mert még csak pár napja ennek a történetnek. Aminek el kell múlni, elmúlik, aminek meg kell tisztulni, megtisztul, ami beteg az meggyógyul. Amit meg tudunk gyógyítani és jóvá tenni, az marad velünk, amit nem, azt elengedjük, hátrahagyjuk. Ha létezik a jó és a rossz harca, akkor tudni kell, hogy a végén mindig a jó marad meg és győz.

A magyar előbb meg kell tanulja az öntudatot, majd utána a büszkeséget. Magyarnak lenni BÜSZKESÉG a világban és nem rejtegetni való szégyenérzet. Aki elmenekült, majd visszatér és olyan életet él, amilyent mindig remélt, mert most az álmok valóra válnak. Mi nem csak egy mese voltunk, hanem valóság, a megtestesült Mennyország, de amit majd mindenki meglát.

Írtam előző bejegyzésben hogy a régi órát és időszámítást kénytelen voltam kidobni, majd veszek egy újat. De most rájöttem, hogy más helyemben biztosan venne is egy újat, de nem ÉN! Én most végre hazataláltam, a saját otthonomban azt teszek a falamra, amit én szívesen látok ott függeni. Hát órát sosem teszek többé a falra, mert engem nem sürget semmi, maradok ameddig csak akarok, bár Orbán én nem vagyok. Ha neki szabad, akkor nekem is és nektek is addig maradni, amíg akartok, nincs kivétel. Meglátjuk ki húzza ezt a harcot legtovább. A legsikeresebb harc az, amikor nem is harcolsz csak jelen vagy. Te bírod tovább, mert nem fárasztod magad, csak mutatod magad az ellenfélnek, hogy igen, te még itt vagy, kitartasz és soha el nem távolodsz, őrzöd a helyed, ami mindig is a tied volt és nem mész sehová. Neked itt élned és élned kell, elmenni és meghalni a másiknak kell, aki azt mondja, hogy mindezeket neked kell. Nem, nekünk semmit SEM KELL TENNI, csak emlékezni, hogy kik vagyunk és miért vagyunk itt, a Kárpát medencében. Pont ide illünk és innen el nem múlunk. Sem csendesen, sem hirtelen, sem vesztesen . Hanem vagyunk, akik vagyunk, itt a helyünk, mint mindig. A gyeplő a mi kezünkben van, főleg most a ló évében. Mindig akad friss ló, minden fogadónál lecseréljük és robogunk vele tovább az élet országútján, mert mi sosem halunk meg! Így legyen, ámen!