Paradicsomleves mesterfokon

Mint ahogy már a kórházi liftben is találkoztam szemétszállító mesterrel. Ha valamit már magas színvonalon teszünk meg az már mesteri. Bárki lehet mester bármiben, bármilyen Életterületen. A túlélés is már egy mestersége a magyarnak. Mesterek vagyunk, ideje egyet feljebb lépni az Élet nevű fokozatra a túlélés után.

Nem azért élünk túl, hogy vegetáljunk, hanem hogy stresszmentesen, a holnap félelme nélkül éljünk és tevékenykedjünk. hogy legyen időnk néha körülnézni , gyönyörködni a természetben és végre felhőtlenül jól érezni magunkat. Én ezt értem az élet élvezete alatt. Nem pedig hogy miénk legyen a legdrágább kocsi, hogy naphosszat áztassuk punnyadt testünket a jakuzziban. Mindig utáltam a jakuzzit, már fiatalabb koromban is, vagy előző életemben, már nem tudom mikor, mert minden egybemosódik nálam. Lehet, hogy bolond vagyok, de egy okos bolond, akinek a helyén van a szíve és közben az eszét sem veszíti el.

Valamelyik nap szűzérmét készítettem egy nagybetegnek, ma pedig paradicsomlevest, mert azt kívánta meg. A vérveszteséget pótolni kell. Nem vagyok egy nagy főzőtündér, de most kivételesen beleadtam a lelkemet is abba, amit készítek és láss csodát, életem legfinomabb levesét hoztam létre. Még én is elcsodálkoztam, hogy ezt én főztem? (persze fontosabb, hogyan vélekedik róla a páciens, ha neki is ízlik, akkor elhiszem hogy finom). Mint ahogy néha rajzolok és festek valamit szívből, megörökítési kívánságból és amikor készen van és ránézek, el sem hiszem, ezt Én csináltam? Huh, nem gondoltam volna, hogy képes vagyok rá. És ki tudja még mi mindenre vagyok képes csak még nem tudok róla. Mintha valami mindig előcsalogatna belőlem egy újabb, ismeretlen tehetséget vagy képességet. De rájöttem valamire, hogy a tudás kevés hozzá, hogy valami igazán értékeset és maradandót alkossunk, a lélek is kell hozzá. Ha szeretetből teszünk valamit, mind megállíthatatlanok leszünk.

Boldog feltámadást és boldog megszállást a szent lélek által!