A Remény

hal meg utoljára, vagy sohasem halhat meg. A remény erősebb, mint a szeretet, mert amikor a szeretet elalszik, elhalványul, akkor a remény tovább él és éltet.

Ha szeretünk is valakit, annyira, hogy úgy érezzük, hogy nélküle üres a világ és nincs értelme az életünknek, akkor sem adjuk fel az életünket. Az életet nem feladni kell, hanem csak maximálisan élni és örömöt találni benne. Édes élet, a dolce vita.

Ha szeretünk valakit és az illető depressziós, vagy csak játszik velünk, vagy csak az anyánk vagy az apánk és a szeretetet mint eszközt használná fel velünk szemben, azért hogy befolyásoljon abba az irányba, amelyet Ő szeretne nekünk, akkor ne érdekeljen, hogy szeret vagy sem! Az a személyes tapasztalatom és tanácsom, hogy nem szabad hagyni, hogy szeretettel zsaroljanak! Ha igazán szeretnek minket, akkor is szeretni fognak, ha nem tesszük meg a kedvükért azt, amit mi nem szeretnénk. Úgy hogy engem nem igazán lehet az orromnál fogva irányítani és olyasmire rávenni, amit én nem igazán akarok. Inkább lemondok az illető személy szeretetéről. Nem érdekel, ha tetszeni fogok neki vagy sem azután hogy valamit teszek, vagy nem teszek, vagy bármiben hogyan döntök. És nyilván csak olyan dolgokat teszek csupán, amire elhívást is érzek, nem pedig azért mert nyomást gyakorolnak rám vagy ez a környezetem elvárása. Nincsenek megfelelési kényszereim, sem gátlásaim, vagy akár félelmeim. Nem mások megelégedésére élem az életem, hanem a sajátoméra. Nekem fontosabb hogy én elégedett legyek magammal, a tükörbe nézhessek, ha választanom kell akkor inkább én legyek elégedett magammal, mint egy másik személy velem. Magamnak ÉN vagyok a legfontosabb és csak azután mások. Mindenki elsősorban saját magával kell békében és megelégedéssel legyen.

Mostanában sok lett a lelkizés, a vallási téma kb. 2020 óta a világhálón, folyik a halászat. Én megmondom őszintén nem akadtam fenn semelyik hálójában, mert nem érdekel ez a téma. Szeretném ha nem keresne meg senki ezügyben, nem vagyok nyitott rá! Nem mélyedtem el ebben a témában és nem is érzek elhívást hozzá. Boldog tudatlanságban szeretnék tovább élni, rábizom Istenre, hogy tegyen velem amit csak akar, de én maradok olyan amilyen vagyok és mindig is voltam. Vagyok aki vagyok, nem mindegy, ha így is úgy is meghalunk? Nem szeretnék egész életemben a halállal foglalkozni, csak élni szeretnék, amíg lehet. Ámen.