Semmim sincs

csak a hit. Nem mondhatom el magamról, hogy van szép nagy családom, vagy vagyonom, vagy egy csodálatos karrierem, bármilyen elismerésem,. Semmi földi kincsem nincs, se igazán közeli barátaim, csak egy akiben teljesen megbízom, Ő az élettársam. Ő is majdnem elment, komoly műtéteken esett át nemrég, de isten megtartotta nekem, mert látta, hogy támaszra van szükségem. Erős vagyok, önálló, független meg minden, de nekem is szükségem van egy társra. Az ember társas lény, nem élhet egyedül.

Szóval mindent lecsaptak a kezemről. Jogsim sincs, csak most kezdem el a KRESZ tanulását, veszek is egy könyvet, meg bibliát is. Furcsa ez az egész. Elgondolkodtatott, mi tartott életben ilyen sok évtizeden át, miközben soha semmi biztos nem volt nekem biztosítva, semmi földhözragadt biztonság, vagy pénzügyi biztosítás. Se jól fizető szakma, se semmi olyan kapcsolat, se anya se apa aki ragaszkodott volna hozzám inkább szélnek eresztettek. Se pénz, se pozició se senki szeretete nem tarthatott meg, vajon mi tartott életben?

Rájöttem, semmim nem volt soha, csak hitem! 🙏 Most ismét visszatért a hitem, mert épp kezdtem lekónyulni; mégis mi a frászt keresek még itt a földön. Se nyugdíjam, se semmi nem történhet már velem. Vagy mégis? Ki tudja, talán isten tudja…