Soha nem volt még ilyen

és nem is lesz. Soha nem történt még meg, soha nem volt még ilyen, sem példa nem volt ilyen eseményekre vagy akár hasonlókra, amelyben most jelenleg tartózkodunk.

Ha nevet választok magamnak azt jelenti, hogy olyant szeretnék választani, ami nekem tetszik, és egyáltalán nem biztos, hogy a név jelentése alapján, vagy nemzetisége alapján, esetleg történelmi vívmányai alapján választanék. Egyszerűen csak én magam akarok lenni, aki nem hasonlít senkire aki már élt, mert nem is hasonlítok, nem is ugyanaz a feladatom mint bárki másé, mert nem is vagyok olyan mint bárki más, ennélfogva a feladataim is teljesen másak mint bárki máséi.

Eddig többször hangoztattam, hogy nincs idő tulajdonképp, ezt mi, emberek alkottuk meg, mert mérni akartuk és ismételni a napi ciklusokat, ismétlés a tudás anyja alapon. Valami biztosat, egy alapot egy kályhát akartak ahonnan mindig el lehet indulni. Érthető, ha az életet emberi léptékben nézzük, éljük és mérjük. De ha a nagy egészet nézzük, az élet végtelen és nem lehet felaprózni ciklusokra. Ha az élet végtelen, akkor nem lehet időben mérni!

Most az következik, kedves erdélyi honfitársak, hogy mondanom kell még egy megdöbbentőt: távolság sem létezik, csak a mi agyunkban, de a valóságban nincs, mert ha fizikailag nem is vagyunk közvetlenül egymás mellett, lélekben igen. Ha lélekben együtt vagyunk, akkor az fizikai szinten is bármikor, könnyedén megvalósul. Nincs lehetetlen, csak aki úgy érzi, hogy ő tehetetlen.

Nincs időkorlát, nincs távolsági korlát sem, vajon akkor mi az a korlát, ami minket szétválaszt és elkülönít egymástól? Az emberi akarat, nem isteni akarat! Mert beszélünk istenről imádkozunk hozzá, csak éppen nem tartjuk be azt amiről annyit beszélünk, hogy ne a MI akaratunk, HANEM ISTEN AKARATA LEGYEN MEG, AZ TÖRTÉNJEN MEG!

ISTEN AKARATA AZ VOLT, HOGY ORBÁN VIKTOR BUKJON MEG, EZT FOGADJUK EL! Ne kövessük el azt a hibát, hogy csak azért is megmutatjuk, hogy nem adjuk föl! De éppen ez a lényeg, hogy Istennek adjuk föl ezt a helyzetet, amiről azt gondoltuk, hogy a mi hatáskörünk, kedves volt miniszterelnök úr! Éppen itt az ideje, hogy elegánsan, jó magyar módjára leköszönjön és ne csak fizikailag tartsa magát távolt az országházától, hanem a szellemiségét is vonja ki onnan az odaültetett emberei által. Az Ön szellemisége nagyon rontja az előrehaladást, gátolja a magyarok fejlődését és szuverenításának megélését. Távozzon, de mindenestől, vigye a szellemiségét is és próbáljon belátónak lenni és nem jövőbelátónak lenni, mert az sem az Ön hatásköre! Ön a világi szerepét már betöltötte, az idejét kitöltötte, lehet távozni, itt több dolga nincs! Ezt akarja a nép és nem az Ön akarata a lényeges, hanem a népé, ha még eddig ez nem tudatosult volna önben. A Szégyennek távoznia kell, mielőbb, mielőtt még nagyobb károk keletkeznek az országnak!