Szép magyar versek

Az oldal ahonnan továbbközlök most két nagyon időleges, kedvenc verset: Szép magyar versek

„Reményik Sándor: Az ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, 
És áhítattal ejtsétek a szót, 
A nyelv ma néktek végső menedéktek, 
A nyelv ma tündérvár és katakomba, 
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! 

E drága nyelvet porrá ne törjétek, 
Ne nyúljon hozzá avatatlanul 
Senki: ne szaggassátok szirmait 
A rózsafának, mely hóban virul. 
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, 
Mintha imádkozna, 
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! 

És aki költő, az legyen király, 
És pap, és próféta és soha más, 
Nem illik daróc főpapi talárhoz, 
S királyi nyelvhez koldus-dadogás. 

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, 
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, 
Ki borát issza: Élet borát issza, 
Előre néz s csak néha-néha vissza -, 
S a kelyhet többé nem engedi el!”

„Reményik Sándor: Egyszer talán majd mégis vége lesz

És akkor, aki visszatérni bír,
csak visszatér megint a régihez.

A régi hithez, a régi házhoz –
ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
és számon mit se kér, kit se átkoz.

A mappás talán új térképet ír,
de másként minden régiben marad,
csak egy darabig sok lesz a friss sír.

Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
a föld valahogy döcög majd tovább,
és lassú erők lemossák a vért.”