Szerintetek akkor, amikor a napi túlélésünk a tét, akkor van időnk lelki dolgokkal foglalkozni? Eszünkbe jut a szerelem, a szeretet? „Aki a testét félti a lelkét elveszíti?” Ki üzenhet nekünk ilyen és ekkora sületlenséget? Kinek van ideje, kedve galambként körbeturbékolni a szíve választottját miközben üres a begye, és nem tudja, mit tegyen bele? ezt még a valódi galamboknál is láthatjuk, hogy a fiúgalamb kiterjesztheti nagyra a szárnyait, a farktollát, nagyra felfújhatja magát, de az éhes, szemek és morzsák után kutató szíve hölgyét ez vajmi keveset érdekli, nála ez nem sokat nyom a latba. Ebben vagyunk mi tartva, Magyarország nagyobbik része, a valódi, és tényleges kétharmad, mert nem mindenki fér oda a fideszes nagy fazékhoz. Meg is engedném a fideszes vezérkarnak, hogy azzal hencegjenek, hogy ők annyit is érnek, amennyiük van, meg hogy szabad a versenypálya és mindenkinek lehetősége lett volna összeszednie magát, HACSAK: az a rengeteg, ami nekik van, nem lenne lopott, ráadásul pont tőlünk a néptől ellopott. A másik a versenyszellemmel, természetesen mindannyiunkban van egy egészséges versenyszellem, meg túlélési ösztön, de itt, az eltelt 35 év alatt lezajlott  nagy rendszerváltás alatt sajnos nyoma sem volt a korrektségnek, az egyenlő esélyeknek, a versenynek. Akik még kommunisták voltak, azonnal demokratáknak álcázva magukat kezükbe vették a nemzeti vagyon, a nemzet tudtán és akaratán kívül, aztán eldöntötték, hogy onnantól kezdve csak ők „lehetnek a górék” és a hirtelen megszerzett hatalmat soha többé ki nem adják a kezükből, lesz, ami lesz. Az előzőnél egy még keményebb, kegyetlenebb, elnyomóbb és antidemokratikusabb rendszert építettek ki, nem a mi , a nép javára, hanem csakis kizárólag a saját, szűkebb körű társaságuk javára, mert itt nehogy azt gondolja valaki, bárki, hogy köztársaság van, itt korlátolt felelősségű társaság van, piacgazdaságra alapozva. Ezért beáldozták a nemzeti vagyont is, meg a nemzetet is. Nem azt állítom, hogy ez volt a céljuk, de viszont egyértelműen így sikerült, hogy a nagy rendszer átalakításból végül csak egy hazaárulás, meg egy nemzeteladás jött össze, mostanra. Ezért nem működik mára semmi ebben az országban, se kórház, se iskola, óvoda, munkahely, család,  semmi, mindent szétvertek kellő alapossággal.  Itt, ha valami országszerűt akarunk még látni valaha, az alapoknál kellene mindent újjákezdeni. Ha régóta süllyed egy hajó, akkor, nem az utasokat kell kihajigálni és beáldozni, csak a kapitányt, aki nagyon rosszul kormányoz. Valóban ő a mi alkalmazottunk és nem fordítva! Tévedés, hogy egy országot nem kormányozni kell,  ha nem ellenségképet alkotni, hogy mindig legyen valaki, akit szidhatunk, akire haragudhatunk. Mindezt egyszerű szavakkal, mint például mostanában, amit ő a Fidesz is alkalmaz, :”Háborúpárti baloldal”. Ennyire primitív, mégis jól beválik neki. Elmondjam ki itt a háborúpárti, hát épp, ő a Fidesz vezérkar. Mert az elméje állandóan háborúban áll a normális józan ésszel, csak azért. De hát mit csináljunk, mi szegény magyarok, nekünk már csak ilyen apafigura jutott, ezt kell elfogadni. Szeretni, nem, de elfogadni, vagy ha azt sem bírjuk, akkor valamit tenni ellene. Megmagyarázni neki, hogy nekünk nagyon rossz, amit csinál és változtasson, vagy menjen valahová máshová, ahol kiélheti önkényeskedő hajlamát. Valami ilyesmi kell ide, most!