Vita hozzászólás letiltásával?

Mi folyik a facebookon? Ezért mondtam, hogy nem vitázni vagyok ott, hanem csak kiválasztani a nekem szimpatikus embereket, a többieket mellőzöm, vagy ha túl durvák, egyszerűen tiltom. Akartok ti vitatkozni, de ha leállok vitatkozni, akkor meg tiltás a részem. Túl jól csinálom, más oka nem lehet, ha tiltják a hozzászólásom.

De én most ezt befejezem a saját oldalamon keresztül, ha nem gond, mert nem szeretem ha a szavamba vágnak, vagy belém fojtják a szót. Idézem az előzményt:

„a „had fájjon”, az nem éppen a segítő szándék megnyilvánulásának az energiája. Ezt a roppant egyszerű pár gondolatot itt a poszt idézetében és magát az őszinteség témakörét is rengeteg oldalról meg lehet világítani. A kérdés csupán az, hogy szükség van e erre? Itt érkezik meg a következő feladat az önismereti utunkon, méghozzá a „késztetés”. Azzal is érdemes dolgozni napi szinten és ami a legfontosabb, azt meg is haladni. Namaste.”

Először is mi az a Namaste? Indiában vagyunk, vagy Magyarországon?

Ez előtt a hozzászólás előtt írtam a numerologus úrnak, hogy nem segítőszándékkal vagyok aziránt, akinek kimondom az igazságot. Már volt előtte segítőszándékom, de azt nem fogadta el! Ha fáj neki az én igazságom, az csak azt jelenti, hogy nem bírja elfogadni, hogy nincs igaza, az igazság ezért sokszor fáj. Had fájjon, ha másképp nem képes észrevenni és azon reflektálni egy kicsit!

„A következő feladat önismereti utunkon”… ezt ismét tőle idéztem. Ki adja nekem a feladatot? Ki áll fölöttem önismeretben, annyira, hogy még magamnál is jobban ismer engem? Magamat csak én ismerhetem és csak én tudhatom, hol állok önismeretemet illetően! Ez az egyik, a másik meg az illető tanácsadó már MEGHALADTA A SAJÁT, ÖSZTÖNÖS KÉSZTETÉSEIT?” vagy csak előírja azokat? Akkor van joga valakinek tanácsokat osztogatni, ha ő már rég meghaladott mindent gyarló, emberi tulajdonságot és rég fölöttük áll. Bocsánat, de ezt még szerettem volna hozzáfűzni a bejegyzéséhez, mint hozzászólást, csak közben le lettem tiltva, mint hozzászóló.

Ennyit a meghaladott késztetésekről. Szeretünk vitatkozni, de ha úgy tapasztaljuk, hogy vannak tőlünk haladóbb bölcsek, akiket már nem tudunk okítani, akkor sundán-bundán elhallgattatjuk, nehogy kiderüljön, még nem vagyunk az ő szintjén. Ezért van az, hogy ha valaki hallgat és csendben van, nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyenge, vagy nem elég bölcs és okos. Azt sem, hogy fél kinyilvánítani a véleményét, hanem egyszerűen csak nem tartja érdemesnek minden apróságon leállni vitatkozni. A vita csak gyűlöletet szül, megosztást és a drága idő elvesztegetését. Ahelyett az összetartást lenne jobb építeni!

Barátokkal a vita sem az ellenségeskedésről szól, hanem valóban az egymás építéséről, ez az építő kritika, de ellenségek között fölösleges a vita, mert az csak elmérgesíti a helyzetet, de semmiképp sem vezet soha semmilyen megoldásra és nem építő jellegű a kapcsolatot illetően, csakis romboló. Én , személyesen pedig azt vallom, , hogy:

„Ha jót nem tudok tenni, inkább nem ártok!” Sem emberi kapcsolatoknak, sem embereknek, sem helyzeteknek, senkinek és semminek, inkább elmegyek és ott hagyom a helyzetet, hogy megoldódjon saját magától, vagy Isten akaratából. Ennyit tehetek, ennél többet nem!