Külső, belső térrendezés hitünk által

A hitünk , amely a belső terünkből ered mindig a külső térben nyilvánul meg. Amiben hiszünk, azt tükrözik a külső életkörülményeink. A külsőnk, a megélhetésünk, az életminőségünk, az egészségünk. Ha lelkünk egészséges, akkor a testünk is az. Ha a lelkünk szép, a testünk is azzá válik. Ha magunkban hiszünk, akkor azt jelenti, hogy lelkünk szavában, irányításában hiszünk, nem a megtestesült, okos személyiségünkben, az egónkban. De sokan tévesen, az egót, a külső, kirakatba helyezett személyiséget összetévesztik a lelkükkel, azt gondolják a kettő egy és ugyanaz, mi több azt gondolják, a lélek, maga a testük, ami szemmel látható és kézzel fogható. Ennélfogva abban a tévhitben vannak, hogy csak az számít, ami a külvilág számára is látható, ami ott történik, nem ami lelki szinten zajlik. Ahhoz, hogy valami a külvilágban is megnyilvánuljon, előbb a lélekben kell megszülessen, előbb elképzelésként, majd akarat, végül terv formájában. A Lélek szándéka nélkül semmi cselekmény nincs. Előbb megszületik az akarat, majd jön a megvalósulás.

Sokan nem mernek hinni, mert attól félnek, hogy nem jól hisznek, nem a jóban hisznek, mindezt külső hatásra. Valahol hallották, vagy tanították nekik, hogy ezt vagy azt nem szabad, ez vagy az rossz, nem megfelelő, így inkább nem hisznek semmilyen felsőbb erőben, nehogy rosszat tegyenek, amiért büntetés járna. Például ki mondhatja meg nekünk, ki a jó isten? Az, akiben mi hiszünk, vagy az, akit nekünk megneveznek? Vagy esetleg, az amiben a másik ember hisz, az jó, amelyikben én hiszek, az rossz? Én csak magamból kiindulva, mindig hittem egy felsőbb erőben, egy istenben és tapasztaltam is mindig a támogatását, ahányszor csak hozzá fordultam segítségért, vagy útmutatásért. Közben megismerkedtem a templommal is meg azokkal a szentekkel is akiknek a neve ott elhangzott, nem mondhatni, hogy nem hallottam az apostolok neveit, vagy Jézus Krisztus nevét. Én elmondhatom, hogy az én istenem, akiben hiszek, az egy jó isten, soha, semmilyen rosszra nem tanított és nem akart rávenni, találkoztam is vele, már kora gyerekkoromban, de soha nem mondta meg a nevét nekem, nekem csak úgy névtelenül segített és nem várt semmilyen dícsöítést, sem hálát, sem áldozatot cserébe, egyszerűen csak segített, még csak nem is hasonlított a templomban sokat emlegetett Jézus Krisztusra. Nem tudom miért van ez, talán, mert ugyanarról a személyről lehet szó ugyan, viszont másképpen mutatták be nekünk a templomba járó hívőknek? Nem tudom, csak találgatok.

Nem hinném , hogy a székelyek, vagy a magyarok szégyellnék Jézus Krisztust, inkább csak nem is ismerik jóformán. Így, ha nem ismerik, akkor nem is mernek hozzáfordulni. El vannak térítve tőle különböző félreértelmezésekkel, téves jellemzésekkel. Nem tudom pontosan, mi lehet az oka. Elídegenítésssel. Rossz hírkeltéssel, sokszor saját bőrünkön tapasztalhatjuk mennyire rossz hírünket kelthetik, ami visszatetszést válthat ki ellenünk, másokban. Ilyen, amikor az istenhitből vallást csinálnak abban érdekelt emberek. Így aztán összezavarnak minket a vallásokkal, „a te vallásod jobb, mint az enyém.”? Csak Jézus lehet az igazi, Buddha az nem, vagy Allah sem. Ki tudná azt megmondani? Nem ugyanarról az istenről van szó egyébként, csak minden nemzet másképp hívja és imádkozik hozzá? DE igen!

Ez a negyven nap a pusztában való bolyongással kicsit kikészít, mert olyan vallásháborús hangulatot kelt, de lehet, hogy csak bennem. A fáma szerint, vagyis a Biblia szerint, azért parancsolt isten a zsidókra, hogy hagyják el Egyiptomot, mert már sok bűnt és élvezetet halmoztak fel, már a jómódban és kényelemben, amiben éltek megfeledkeztek őróla, istenről és az ő törvényeiről, eljött a megtisztulás, a böjt időszaka, hogy méltók lehessenek a mennybemenetelre. Ha túl jól élünk, akkor ideje abbahagynunk és nélkülöznünk egy kicsit? Ez lenne isten akarata? Most ezt nem értem , ez csak a zsidókra vonatkozik vagy mindenkire, arra is, aki nem zsidó vallású? A magyarok és székelyek is zsidó vallásúak? Nekik is nagyon hosszúra nyúlt az a negyven nap száműzetés, még nem jött el az idő a mennybemenetelre, talán? Külföldön szolgálnak, ahelyett, hogy itthon a maguk urai lehetnének. Tudom már a választ, a magyar nem fogyott el, csak a száműzetését tölti külföldön!

A száműzetés ideje lejárt, ideje hazajönni székely és magyar! Nem tettél semmi rosszat, amiért bűnhődnöd kellene! Ha tettél is valaha, több ezer évvel ezelőtt, hidd el már rég leróttad minden bűnödet!