Nem illat, hanem SZAG!

ILLATA esetleg egy friss hóvirágnak van, vagy egy gyöngyvirágnak, de nem fogadom el soha többé egy mesterségesen előállított anyaggal összefüggésben. A szappannak, az öblítőnek, a parfümnek csak SZAGA van. És a legtöbbnek büdös szaga! Nem bírom már elviselni a szagokat, a bűzt, ami árad nyáron az emberekből, bűzlenek, mint az a rothadó hús, amit megesznek. Sokáig, két hónapig nem ettem húst és most úgy döntöttünk, hogy ideje „visszatérni a normális emberi társadalomba, ahhoz, ami szokásos ilyenkor és ilyen helyeken, együnk már egy kis grillen sütött csirkeszárnyakat, mint a régi szép időkben!”. Az lett a vége, hogy kidobtam a taccsot: a samponom, a tusfürdőm szaga, a megemésztett csirke égetett olajos, zsíros íze a torkomban, mind együtt kicsapta a biztosítékot nálam. Nem kell semmi mesterségesen előállított étel, ruha, illat, mosó és mosdószer, mert rosszul vagyok tőle, beteg leszek tőle! Elegem van a világ vívmányaiból, a rendszerból, nem akarok megbetegedni és ebbe belehalni!

Elegem van a gazdagok büdös szarjaiból és a gazdagokból is, hogy ők merészelik diktálni, hogy mit együnk, mit használjunk mindennapi tevékenységeinkhez, mert nem kellenek az ártalmas dolgaik! Végre egészségesen és természetesen szeretnék élni! Szegények a gazdagok, mert fogalmuk sincs arról, mi az igazi érték Nekem egy szegény gazdag ne akarja megmondani mit csináljak és hogyan, hova menjek és mikor haljak meg! Nincs szüksége az emberiségnek buta, tahó, végtelenül primitív gazdagokra. Ki fogja köpni őket hamarosan, mint én, éjfélkor a grillcsirkémet. Soha többé nem eszem csirkét és nem eszem húst, nem nekem való. Nem azért jöttem a világra, hogy megegyek másokat. Nem így akarok túlélni, hogy megeszek más élőlényeket! Nem azért vagyunk itt, hogy egymást pusztítsuk, de azért sem , hogy gazdagodjunk, vagy egymás fölött uralkodjunk. Nem a hírnév számít, hanem az ember belső értéke, erkölcse, nemes tartása, meg nem vásárolhatósága. Aki könnyen megvehető, az egy olcsó emberi lény, elveszíti értékét. Aki könnyen eladja magát, semmit sem ér a társadalomban. Az olcsó embernek nincs valódi értékrendje, mert silány emberi minőség, nem tehet róla. De még akkor is, ha zömében esetleg ilyen silány emberek lennének csak a világon én akkor is tartom magam a saját magasabb értékrendemhez. Attól, hogy mindenki silány még nem kötelező nekem is lesüllyedni hozzájuk és silánnyá válni. Próbáljanak inkább ők hozzám felemelkedni. Így kellene gondolkoznunk és akkor nem vesznénk el a süllyesztőben. A gyerekeinknek, unokáinknak még lenne jövője, ha nem csak a mára gondolnánk, hanem előrelátóan viselkednénk a jövőre nézve. Hogy amit ma megteszünk, az milyen hatással lesz a környezetünkre 5-10-50 vagy 100 év elteltével. Például hogyan épülhetnek aksigyárak egy ilyen jó termőföldre, mint amilyen a miénk? Tudtátok, hogy ha egyszer azt elrontjátok, később soha az életben nem lehet ugyanazt a jó földminőséget visszaállítani? Az örökre el van rontva. Miért hagyjuk ezt?