A tévhit mindig hangos

A valóság pedig szinte mindig néma.

Csak a gyenge ember akar bizonyítani, az erősnek nincs szüksége rá. Csak a bizonytalan embert érdekli más ember lehúzó kritikája. Csak aki nem ismeri saját magát, nem értékeli és nem szereti saját magát , az függ az emberek véleményétől, értékítéletétől és szeretetéről. Ha ezek közül valamelyiket is elveszti, sajnos önmagát is elveszti és csak vesztes lesz. Ha nem volt önbizalma és önbecsülése, nem marad semmije ami megtartsa. Nem marad életben. Nem az él igazán akit mások tartanak életben, hanem az aki egyedül is megáll a saját lábán és nem kell neki mindent tálcán az orra elé tolni, még a vadat is helyette lelőni és úgy tenni, mintha ő lőtte volna. Az ilyen kiszolgált emberek semmit sem képesek a maguk erejéből megvalósítani, mindig mástól várják a segítséget, mintha a sült galamb magától pottyanna a tányérjára.Az ilyen emberek életképtelenek. Ha kitennénk őket egy lakatlan szigetre pénz nélkül, éhen halnak a szerencsétlenek.

Aki hatalomra vágyik más emberek fölött az mindig elárulja magát: semmibe vesz másokat, lenézi embertársait, ő mindig mindent jobban tud másoknál és ennek hangot is ad. A viselkedéséből kiolvasható, hogy saját magát többre tartja másoknál. A lenézett embereket, akiket a társadalom kirekesztett valamilyen okból, ő is lenézi és figyelembe sem veszi őket. Alkalmazkodik a sikeres és fontos emberekhez, elsajátítja a viselkedésüket, gondolkodásmódjukat, utánozza őket mint egy 🐒 majom.

De akik eddig semmibe vettek másokat és lenézték őket és megalázták, most az univerzum törvényei szerint az következik, hogy fordul a kerék, vagy a kocka nekem mindegy melyik forma és most ők lesznek semmibe véve, lenézve és megalázva. Most ez következik.