Nem történt semmi,

csak elengedtük azokat, akik már nem szolgálták a mi javunkat. Akiktől jól esett volna legalább pár szép szó, de ahelyett csak pár rosszat kaptunk. Nem feledjük el, köszönjük.

A múltat is elengedtük és milyen jól tettük. Nem rágódtunk rajta fölöslegesen, semmit nem akartunk megbosszulni. Viszont a jelent megélni fogjuk, dicsőségben, mert megszenvedtünk érte. Már nem törődünk azzal ki mit mond rólunk, hagyjuk, hogy a tetteink beszéljenek helyettünk, az üres szavak helyett. A saját nyelvünket használjuk, akkor is, ha a világon sehol nem jegyzik, majd megjegyzik. Ők is tanulhatnak nyelvet, nem csak mi. Semmiből se a másét használd, csak a sajátod: nyelv, pénz, tudás, vallás, terület, föld, otthon, haza és légy büszke rá! Ne a globális egészet nézd, elég ha a saját lakóhelyeden mindent rendben tartasz és kezedbe veszed az irányítást úgy, ahogy neked a jó, nem úgy ahogy kívülről, távirányítással diktálnák. Ez az egyetlen megoldás, tedd mindig minden esetben azt, ami neked a jó, nem amit mondanak neked. Erőszakkal, törvényekkel, vagy parancsolattal. Az élet nem egy hadsereg, ezért nem lépünk egyszerre sem és parancsokra sem várunk. Nem félünk, mert akkor nem élünk. Az élet nem a szavakról szól, hanem a tettek mozgatják, a szó semmit sem ér! Hiábavaló.Ne hallgass senkire, csak saját magadra, te tudod a legjobban, neked mi a jó. Merjünk végre élni, ahogy mások is teszik körülöttünk. Nincs mire várni, most vagy soha.