Önként vagy dalolva

Óriási különbség van aközött, hogy önként vállaljuk a szolgálatot, vagy kényszerből.

Van a hivatástudatból választott szakma és van a kényszerből, a gyors megoldásként, instant választott szakma. Az instant szakmában dolgozók nem tartósan dolgoznak abban a szakmában és nem is örömmel, nem szívből. A kényszerűség soha nem okoz örömöt. Az erőszak nem egy önként vállalás.

Teljesen más az önként vállalt szolgálat, amikor szívesen és örömmel végezzük a választott tevékenységet.

Mikor szeretjük is a választott szakmánkat és nem csak kényszerből kell szakmát választani, hogy a rendszer, a munkaügyi központ ne töröljön ki és ne vegye el a maradék jogaidat is mint embernek. Mikor nem erőszak a munka, nem kényszertábor, csak hogy megalázzanak és betörjenek.

Ugyanaz történt velem a munkaügyi központban, ami a két kezét elvesztő nővel történt. Azt mondták utólag az esetével kapcsolatban, hogy nem volt kötelező számára a katonai kiképzésre menni.

Tőlem is megkérdezték azután, hogy elmondtam nekik, az idei évben már nem vállalok semmilyen megkeresést,( mert beteg ápolásban veszek részt a családban és pihenni is szeretnék év végéig), hogy mégis van-e kedvem egy napot arra áldozni, hogy álláskeresési technikákat tanítsanak nekem? Én őszintén erre azt válaszoltam, hogy nincs. Erre azt mondták, hogy márpedig erősen ajánlott elmenni erre a napra különben törölnek a munkakeresők adatbázisából és megnézhetem magam, meg a kedvezményeimet. Tehát az „ajánlatos” szó helyett inkább a”kötelező”-t kellett volna alkalmazniuk.

Ilyen apró nüanszokon múlik az ember élete, meg a két keze és annak munkája.

Azt mondta még a kedves ügyintéző hölgy a munkaügyi központban, hogy ő nem is zaklatna, de esetemben erősen ki volt adna nekik, hogy tegyenek már velem valamit, csakhogy egy számmal kevesebben legyenek a munkanélküliek számaiban. Nem akarnak annyi munkanélkülit látni a kormányban és ezért bármit elkövetnek, hogy kiszórják őket a rendszerből. Jó bizonyítványt szeretnének maguknak jövő áprilisig arról, hogy amíg ők uralkodtak, addig is csökkenő tendenciát mutatott a munkanélküliség Magyarországon.

De nem azért, mert megvalósította a Fidesz-KDNP a beígért 1 millió új munkahelyet az országnak, mert az is csak egy hamis ígéret volt. Hofi most nagyon látványosan tudná előadni, hogyan alakul az 5 éves terv, meg azt hogyan és hányat fialjon a disznó. Papíron megy minden szépen, mint a karikacsapás, csak éppen az ami le van írva a papírokra azok mind hamis adatok, egy igaz szó nincs rajtuk. Ez egy hazugságokra épült rendszer, elkerülhetetlen az összeomlás. Hazugságra nem lehet erős, stabil várat építeni (országot), csak valami ingoványos, láb alól kicsúszó Aladdin varázs szőnyegét. Egyszer hopp, másszor kopp az országnak, de akik a varázsszőnyeget működtetik, a számadatokat bűvölik, azok számára mindig csak hopp, mindig van bőven mit a tejbe aprítaniuk. Talán hagyni is kellene, hogy maradjon ez a kormány, boruljon rá ez az egész költségvetés, bukjon ő bele abba, amit ő idézett elő. Ez a kormány ugyanis nem egy ország élén áll és kormányoz, nem is a Titanic-on, hanem egy saját vállalkozásnak tekinti az ország lakosságát, és az ország határokon belüli területét pedig a saját birtokának, ahol ő egyedül a földesúr és mindenkinek „ajánlatos” úgy táncolni, ahogy ő fütyül. Ha nem tetszik, el is lehet innen menni, ezt megengedik. Amíg menni akarsz, addig szabad vagy, ha maradsz, az ő rabszolgájuk vagy. Az eseményekből ezt lehetett eddig visszafejteni. Ezt értettem meg az egészből.