Mi magyarok, tudjuk, mit jelent folyamatosan, nap mint nap választások előtt állni. Minden nap számunkra egy választás, mindig aközött kell választanunk, amit szívünk szerint tennénk és aközött, ami megengedett, amit szabad. Válassz mindig szíved szerint szabadon! Ez erre az én válaszom. Mégis ki mondhatja meg neked, hogy mit tehetsz és mit nem? Ki tilthatja meg neked, hogy szíved szerint éld azt a rövidke életed, amit rád szabtak? Egy másik, ugyanolyan hús-vér ember mint te? Na ne röhögtess! Mégis milyen alapon adsz neki magad fölött ekkora hatalmat? Nem tudtad hogy mindenkinek csak akkora hatalma lehet fölötted, amennyit Te megengedsz neki?

Ha választanod kell mindig válaszd azt, ami éltet, ami egészséges és ami jó neked! Ne az eszed, meg a számításaid alapján válassz, meg a hülye statisztika szerint! – mert a számítás, az csak ámítás!

Ha emberek között kell választani, ne a népszerűség diktáljon, hanem a megbízhatóság! Ne a szépség, hanem a belső komoly tartalom! Lehet vicces és jópofa valaki, de semmire nem megyek a komolytalanságával, ha például a jövőmet szeretném megtervezni vele vagy általa. Egy komolytalan emberre nem lehet alapozni sem jövőt építeni. Csak a komoly, karakán, az életet nem elviccelő és elbliccelő emberekre lehet számítani és őket kell segíteni és támogatni. Ők is csak emberek és nem messiások, hogy mindent egyedül vigyenek végbe. Nem istenre és messiásra van szüksége a magyarságnak, (bár természetesen isten nélkül most nem is léteznénk), hanem végre egy kis realitásra és egy kis komolyságra és felelősségtudatra és arra, hogy ne bízza rá magát akárkire, aki hangos és a fülnek tetsző meséket és ígéreteket mond. Mert jól ismerik a magyart és ezért tudják jól megtéveszteni, olyanokat mondani neki, amit hallani szeretne. Ennek isszuk a levét most már 16 éve.

Ha én lennék most fiatal, (de én most is az vagyok, én is újrakezdő vagyok az életben, még azért nem kezdem ásni a sírom csak mert van pár betöltött évem), hogy most akkor mi lesz maradjak, vagy menjek máshová élni és dolgozni? Ez reális kérdés napjainkban, Magyarországon. Én is szeretem a normális életet, hogy meglegyen mindenem, semmiben ne szenvedjek hiányt, igényes is vagyok. Értékelek mindent ami szép és jó, művészeteket, kultúrát, jó ízlést és divatot, meg turizmust, vendéglátást. Most, ahol tart az ország hát nem sok lehetőség maradt a minőségi és normális életre. Csak úgy maradnék az országban, ha mostantól azonnali változás, irányváltás következne be olyan hanyatt-homlok változás, azt hiszem 180 fokos! Akkor lenne esély egy olyan életre, amilyen ott már létezik, ahová menekülnék innen úgy, hogy vissza se néznék. Még így is nem azonnal érződne a változás eredménye, de még így is érdemes lenne maradni, mert meg lehet csinálni rövid időn belül, pár éven belül, hogy helyreálljon a rend, gazdasági, erkölcsi, társadalmi és politikai szinten is. Én maradnék inkább, mint mennék és inkább aktívan tevékenyen részt vennék az ország felvirágoztatásán, mint hogy az eddig bevált és szokásos menekülő útvonalat válasszam. Nem nekem kellene itt menekülni, hanem azoknak, akik bizonyíték hiányában, de szemmel jól látható módon nem ránk, a népre költötte az uniós pénzeket, hanem saját magára és családjára. Nem ilyen országvezetőkre van szükségünk, ezt nemes egyszerűséggel kijelentjük!

Üdvözlet a Marina partról!