Neked mi az etalon, magyarul: mérce?

Nekem fel volt kínálva a Biblia is például még életem kezdetén, azt hiszem itt gyerekkornak nevezik azt a korszakát az életünknek. Nem érdekelt az a könyv és most sem érdekel. Aztán később meg lett mutatva az ellenkező oldal is, a gonoszság maga. Hamar meg lehet tanulni, ha eléggé sokáig kínozzák az ember gyerekét. Annyira belejössz, hogy már szinte természetes a másik ember lelkébe beledöfni az éles kést , utána pedig még kicsit meg is forgatni benne. Igen, bevallom nagy szakértője voltam ennek is, de az ártatlanság megőrzésének is. A lélek olyan, hogy ha istentől van és jó célokra van , akkor érintetlen képes maradni, történjen bármi vele. Bárminek ki lehet tenni, millió kalandnak, ütésnek, égésnek, mocsoknak, szégyennek, akkor marad annak, aminek született. Vagyok, aki vagyok, nem változom, csak az életben betöltött különböző szerepeim változnak, de én ugyanaz maradok. Aki lélekben nem elég erős, azt meg lehet rontani.

Az én etalonom nem a biblia, sem a gonosz, sem a szomszéd fiú, vagy lány, sem egyik osztálytársam, nem is munkatársam, nem a szüleim, rokonaim, barátaim, mert mindegyikükben csalódtam, így nem is lehettek a példaképeim. A könyvekben is csalódtam, a művészfilmekben is, a valódi élet köszönőviszonyban nincs sem a művészetekkel, sem a bibliával. Isten, ha létezik, nem a bibliában van, nem rajta keresztül üzen. A Biblia csak egy memento, egy emlék, egy információhordozó, mint pl. bluetooth Istenről , szent személyekről, Jézusról és rengeteg személyről, apostolokról, bizonyságtevőkről, vértanúkról és rengeteg drámai eseményről, amelyek néha elgondolkodtatnak, máskor rettegésben tartanak, befolyásolnak, hatalmuk van az emberi elme és lélek fölött. Mivel, amikor íródott, abban az időben nem volt média, tv, rádió, Youtube és más ehhez hasonló rafináltságok, abban az időben a Biblia töltötte be a média szerepét., ez szinte biztos!

Akinek nem tiszta a lelkiismerete, hajlamos másokra hárítani a bűneit. Bűntudatkeltéssel, megfélemlítéssel kitűnően lehet manipulálni az emberi pszichét, a lelket megnyomorítani, elbátortalanítani. Az ilyen ember testtartásán is meglátszik a külső befolyás, a nyomás a vállain, görnyedten tartja magát, nem egyenes, mint egy király például. Kétféle embertípus létezik a vezető és a végrehajtó, a cselekvők. Sokan akarnak vezetők lenni, természetesen, mert akkor nem kell dolgozniuk. ezért bármire képesek, magabiztosnak, határozottnak, és mindentudónak tüntetik fel magukat, felfuvalkodnak, mint a hímgalamb a nőstény előtt, hogy nagyobbnak tüntessék fel magukat, így akarnak tetszelegni közönségüknek, a kiszolgáltatott választó polgároknak. Ígérnek fűt-fát-virágot, de már abban a pillanatban tudják, hogy úgy sem tudják teljesíteni, hiszen az amit ígérnek az nem csak kizárólag tőlük függ, hanem az egész hálózattól, meg annak a hálózatnak a fejétől, aki a piramis legtetején helyezkedik el. Ma már nincsenek szó szerint fáraók? Dehogynem , csak ma már másképp nevezik őket,: elnökök, titkárok, vezetők, miniszterelnökök és még sorolhatnánk.

A munkát nem ajánlatos összekeverni az érzelmekkel, mert a munka el kell legyen végezve. Az érzelmeknek ezért nincs helyük a munka világában. Ha dolgozunk, akkor csak dolgozunk, ha szerelmesek vagyunk, akkor pedig csak szerelmeskedünk. Nem keverjük össze a dolgokat , mert ismét megjelenhet a ronda moslék effektus.

Ahogy nekünk nincsenek, egészséges módon elvárásaink mások felé, hogy mit kellene gondolniuk, érezniük, cselekedniük, mivel nem tartjuk magunkat felsőbbrendűnek másoknál, úgy természetes, hogy mások sem mondhatják meg nekünk a tutit, nem is tanácsolhatnak kéretlenül. Megtehetik, természetesen, szabad a pálya, de nekünk nem kötelességünk megfogadni azokat. Meghallgatni egymást, véleményt cserélni igen, azt szabad, sőt szükséges is, de barátságosan, nem haraggal és fölösleges kritikák nélkül. Nem vagyunk egyformák, mi emberek, de ez nem kellene hogy káros legyen, inkább értékelnünk kellene egymásban a másságot, mert ami nincs meg bennünk, az meglehet a másikban és így együttes erővel többre lehetünk képesek, valakinél mindig ott lesz az ötlet a problémák megoldására. Erre szokták mondani és nagyon igaz, hogy, „mert több szem többet lát.” Folytatható , több agymunka többet talál ki, több kéz, többet tud tenni, és még sorolható.