Csak sírok és zokogok, a szív megszakad

Karsai Dániel halála teljesen átszakított most valamit nálam, ez az egész ami történt vele és másokkal, az öcsémmel, a nagybátyámmal, az apámmal, és még sorolhatnám a sok áldozatot, a rendszer, az orvostudomány áldozatait – borít mindent! Kiborít teljesen az, ahogyan bánunk egymással, emberhez nem méltó módon a ‘protokoll”, meg a kib-aszott rendszer miatt.

Ennek az egésznek azonnal véget kell vetni, be kell szépen fejezni!

Elmondom miért!

Azért kell minél előbb megszabadulnunk a látszatoktól, a hamisságoktól, a hazugságoktól, a virtuális valóságtól, mert ezek mind csak becsapnak minket, nem a valóságot tükrözik. Iránytűként használjuk őket, de közben nem vezetnek sehova csak nem létező helyekre, nem valódi pénzösszegekhez, nem igazi emberekhez, stb.

Próbáljuk elképzelni, milyen lenne az életünk hamis tárgyak nélkül. Mi maradna, ha nem lenne hamisság az életünkben, ha nem vennének körül minket árulók, téglák, akik ellenünk dolgoznak. Nem nyugodtabb, szabadabb és félelem nélküli, stresszmentes életünk lenne? Nem lennének váratlan veszteségeink, csalódásaink, lemaradásaink és hátrányaink. Nem kellene stresszelni, nem betegednénk meg és nem halnánk meg olyan módon, mint Karsai Dániel. Így befejezni egy életet nem emberhez méltó és az sem, ahogy megalázóan bántak vele pont akkor, amikor a legtehetetlenebb volt és a leginkább támogatásra és biztatásra lett volna szüksége. Milyen kegyetlen emberek között kell élnünk nap, mint nap, milyen kegyetlen, gyilkos világban? Még az állatok sem bánnak így egymással!

Most csak ennyit tudok hirtelen kinyögni, később még lesz ennek folytatása, ígérem! Ezt most nem fogom annyiban hagyni!