iSTENKÁROMLÁS:

oRBÁN vIKTOR: iSTEN TARTOZIK NEKI MÉG 4 ÉVVEL?”

„Pál apostol rómaiakhoz írt leveleinek 2. és 3. fejezete arról szól, hogy minden ember – mind a pogányok, mind a zsidók – bűnös Isten előtt, és senki sem igazulhat meg a törvény cselekedetei által, hanem kizárólag Isten kegyelméből, a Jézus Krisztusban való hit által. [1, 2]

A 2. fejezet fő témái: Az ítélet és a képmutatás leleplezése

• Az igazságos ítélet: Pál kimondja, hogy Isten pártatlanul ítél mindenembert a cselekedetei szerint. Azok is bűnösök, akik másokat bírálnak, hiszen ők maguk is követnek el bűnöket. [1]
• Pogányok és a törvény: Azok a pogányok, akiknél nincs meg a megírt Mózesi törvény, de a szívükbe írt törvény szerint cselekszenek, szintén bizonyságot tesznek magukról.
• A zsidók helyzete és a körülmetélkedés: Pál szembesíti a zsidókat azzal, hogy a Törvény birtoklása vagy a külső körülmetélkedés nem menti meg őket, ha közben megszegik a törvényt. A valódi zsidó (hívő) szívben az, aki lélekben és nem csak a betű szerint szolgál.

A 3. fejezet fő témái: Mindenki bűnös, de a megigazulás hit által van

A dicsekvés kizárása: Mivel a megigazulás hit által van, nem a törvény cselekedeteivel, senki sem dicsekedhet. Isten nemcsak a zsidók, hanem a pogányok Istene is.

A zsidók előnye és Isten hűsége: Pál felteszi a kérdést: mi előnye van akkor a zsidónak? Nagy, mert rájuk bízták Isten igéit, és Isten hűséges maradt akkor भी, ha az emberek hűtlenek voltak.

Minden ember a bűn alatt van: Pál Ószövetségi idézetekkel (pl. Zsoltárok) bizonyítja, hogy „nincs igaz semmiféle, egy sincs”, mindenki vétkezett és híján van Isten dicsőségének. A törvény nem az igazulás, hanem a bűn felismerésének eszköze.

A hit általi megigazulás: Megjelenik a levél központi gondolata: az ember ingyen igazul meg Isten kegyelméből, a Krisztus Jézusban való váltság által, a hitben. [1, 2]”