Ha már itt tartok, tartozom egy vallomással:
Én rontottam el a saját eddigi életem, én egyedül. Még kb. 40 évvel ezelőtt rontottam el mindent, igazi önsorsrontó voltam. Erre ma jöttem rá.Egy mai helyzet vezetett rá, hogy mit tettem 40 évvel ezelőtt, mit vétettem , mit hibáztam. Leírom, hogy más , mostani fiatal , ha lehet, nehogy elkövesse ugyanazt a hibát mint én. Istennel kapcsolatos. Valami nem úgy sikerült , ahogy én azt szerettem volna, ezért megharagudtam Istenre, őt hibáztattam. Ez volt a bűnöm, és ezt akkor még nem tudtam, csak most jöttem rá, ahogy kinyílt ma egy bibliai fejezethez nekem a könyv. Ott elhangzott, hogy ha tiszteljük istent, még csak nem is féljük, akkor ő mindent megad amire szükségünk van. Sokáig elfelejtettem istent tisztelni, sőt ma egy dolgozó fiatal hölgy is az utamba került és szinte megéreztem a gondolatát: ha azzal jöttem volna neki, hogy ne szomorkodj, tarts ki, hamarosan minden jobb lesz az életedben, minden jóra fordul, csak hinned kellene istenben, körülbelül az lett volna talán a nem hangosan kimondott válasza, amit én is reagáltam volna egy ilyen tanácsra 40 évvel ezelőtt: ” Jaj én nem érek rà istennel foglalkozni, nekem dolgoznom kell, hogy pénzt keressek, semmi közöm istenhez!”
Ezért nem sikerült semmi, ami az anyagiakkal kapcsolatos, mert az anyagiak miatt akadtam ki istenre, nem volt lehetőségem függetlenedni 18 éves koromban a szülőktől, nem jött össze a munkahely és ez annyira elkeserített, mert annyira szerettem volna elszakadni tőlük, hogy ne tegyék továbbra is tönkre az életem, hogy végül istenre haragudtam meg. De isten arról nem tehet, ha mi hülyék vagyunk! Sokan hajlamosak vagyunk egyből istent hibáztatni a saját hülyeségeink miatt. Ha valami balul sül el, ne rögtön a harag és mások hibáztatása jöjjön elő belőlünk, főleg ne isten hibáztatása! Ha ilyen gondolatunk támadna, egyből fékezzük le magunkat és kérjünk bocsánatot istentől! Ezzel elkerülhetjük a még nagyobb katasztrófákat. Az ilyen próbák arra valók hogy isten tesztelje hitünket őbenne. Minél rosszabb a helyzetünk,nekünk annál inkább hinnünk kell istenben és az ő jóságában, jóakaratában irántunk, ez a lényege az egésznek.
A Bibliában több olyan szakasz is található, amely az Úr félelméhez (ami a bibliai szóhasználatban mély tiszteletet, engedelmességet és imádatot jelent) köti az anyagi gondoskodást, a szükségletek betöltését és a bőséget.
A leginkább közvetlen és legismertebb tanítás erről a Zsoltárok könyve 34. fejezetében (annak is a 10. versében) található, de a Példabeszédek könyve is részletesen tárgyalja ezt a gondolatot.
Íme a pontos helyek és szövegek:
1. Zsoltárok könyve 34,10 (és a környező versek)
Ez a szakasz mondja ki a legvilágosabban, hogy akik félik az Urat, azok semmiben sem szenvednek hiányt:
„Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az őt félők. A herék [fiatal oroszlánok] szűkölködnek és éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.”(Zsoltárok 34:10-11, Károli-fordítás)
2. Példabeszédek könyve 22,4
A Példabeszédek könyve közvetlenül összekapcsolja az Úr félelmét a gazdagsággal és az élettel:
„Az alázatosságnak és az Úr félelmének jutalma: gazdagság, dicsőség és élet.”(Példabeszédek 22:4)
3. Példabeszédek könyve 3,9-10
Bár itt nem a „félelem” szó szerepel, hanem az Úr tisztelése a javainkból (ami az Úr félelmének a gyakorlati megnyilvánulása), a bőség ígérete itt a legnyilvánvalóbb:
„Tiszteld az Urat a te marhádból [vagyonodból] és a te egész jövedelmed zsengéjéből. És megtelnek a te csűrjeid bőséggel, és musttal áradnak el sajtód vályúi.”(Példabeszédek 3:9-10)
4. Zsoltárok könyve 112,1-3
Ez a zsoltár szintén a boldogságot és a jólétet ígéri annak az embernek, aki féli az Istent:
„Boldog ember az, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. […] Gazdagság és bőség lesz annak házában, és az ő igazsága mindvégig megmarad.”(Zsoltárok 112:1-3)
Fontos teológiai kontextus: A Biblia ezeket az ígéreteket soha nem egyfajta automatikus „pénzszerző automataként” mutatja be (ezt hívják ma néha jóléti teológiának), hanem úgy, hogy ha az ember élete fókuszába Istent helyezi (ezt jelenti az Úr félelme), akkor Isten hűségesen gondoskodik a mindennapi szükségleteiről, megáldja a munkáját, és megóvja őt a kapzsiság vagy a szegénység buktatóitól. Az Újszövetségben Jézus ezt így fogalmazza meg a Hegyi beszédben: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6:33).”
Erősnek hittem magam, de csak nevetett rajtam isten.