Minek vagyok itt?

—

by

in

Erre ez a válasz jött:

„Mózes ötödik könyvének 2. fejezete (Deuteronómium 2) Izrael népének a pusztában való vándorlását, valamint bizonyos szomszédos népek földjeinek elkerülését és az első katonai győzelmeket beszéli el.

Ez a fejezet Mózes visszatekintő beszédének a része, amelyben emlékezteti a zsidó népet az Egyiptomból való kivonulás utáni évtizedek eseményeire, mielőtt belépnének az Ígéret Földjére.

A fejezet főbb szerkezeti egységei és témái:

Győzelem Szihon, a hesboni király felett: Miután békésen átvonultak más területeken, Isten harcra szólítja fel Izraelt Szihon, az emóriak királya ellen. Bár Mózes először békés átvonulást kér, Szihon ezt megtagadja és megtámadja Izraelt. Isten segítségével Izrael teljes győzelmet arat, elfoglalja a városaikat és birtokba veszi a földjüket.

A Szeír-hegység és Edom elkerülése: Isten megparancsolja a népnek, hogy ne támadják meg Ézsau leszármazottait (az edomitákat), mert az ő földjüket (Szeír vidékét) Isten nekik adta örökségül. Az izraelitáknak még az ételért és a vízért is fizetniük kellett nekik.

Moáb és Ammon békéje: Isten megtiltja a harcot Lót leszármazottaival, a moábitákkal és az ammonitákkal is. Az ő területeiket sem kaphatja meg Izrael, mert azokat Isten Lót fiainak adta.

A pusztai vándorlás vége: A szöveg megemlíti, hogy 38 év telt el a Kádes-Barneából való elindulás óta, és ezalatt az idő alatt a lázadó, hitetlen generáció (a harcos férfiak) teljesen kihalt a pusztában, pontosan úgy, ahogy azt Isten korábban megmondta.”

Igen, ha arra gondolok, hogy már 37 éve vándorolunk mi magyarok ebben a pusztában amibe a politikusaink miatt kerültünk, akkor máris értem. Még 3 év és megérkezünk az Ígéret földjére, akkor majd végre egyenesbe jövünk és minden jó irányba indul el számunkra a világban.

Saját tapasztalatból csak annyit tanácsolhatok minden elégedetlenkedőnek, hogy ne akarja a rendszert sem megváltoztatni, sem megdönteni, mert nincs másik, csak ez van. Nincs ennél jobb kitalálva. Saját tapasztalat : nem volt érettségim sem mégis minden munkahelyet otthagytam, mert nem volt elég jó nekem és kerestem másikat, nem értettem, hogy az én képzettségemmel egyszerűen nincs jobb munkahely a számomra. Ilyen a rendszer , így van megalkotva. Vagy megszoksz vagy megszöksz. Sokáig megszöktem, de most már megszoktam, ez van nincs más, ebben kell boldogulni. Lázadással nem jutunk soha semmire, csak hamarabb meghalunk, ennyi.