A halottnak mindegy, de nekünk nem

MINDEGY, EZ A SZÓ VOLT MINDIG A HALÁLOM. Mi az, hogy mindegy? Beletörődést jelent, vagy mind egyek vagyunk? Attól függ milyen kontextusban használjuk ezt a szó, de nekem akkor sem mindegy, egyik értelmében sem! Nem vagyunk mind Egyek, ez az első tiltakozásom, a második pedig az, hogy nem mindegy az, hogy mi történik velünk sem életünkben, sem halálunk után, semmi sem mindegy. Ezzel a mindegy-el teremtettünk például ebből az országból is egy halottasházat. Itt már csak meghalni lehet. Például Puskás Ferenc Öcsi is csak meghalni jött haza. Na ne már! Mert ilyen rapszódikus hangulatú a magyar lélek, (lásd Magyar táncok 5. Brahmstól) hol nagyon fel van pőrőgve, mintha speedet szedett volna és hangos és őrjítően merész és vídám, hol meg lelassult, szinte alvó állapotban van, tipegve jár mint a félős kisegér. Így nem lehet élni , kiegyensúlyozottan NEM!. A lángot ha nem akarjuk, hogy hamar leégjen és kialudjon, akkor sem túl nagy lobogással égetjük, de se nem túl gyengén, mert mindkét esetben hamarabb fejezi be pályafutását a rá szabott időnél. Az egyenletes, egyforma és kitartó lángolás a jó lángolás. Nem helyes a végletek közt vágtatni, egyik szélsőségből a másikba zuhanni. az arany középút az igazán járható út. Mérlegen az igazság is, de csak ha a hangulat is mérsékelten tüzes és mérsékelten, de kitartóan lángol. Nem hogy bele kapunk nagy lánggal ebbe is meg abba is nagy tüzesen, lelkesen, aztán a kezdeti fellángolást, mindig kialvás követi. Ha egyszer elkezdünk valamit, azt fejezzük is be, különben nincs értelme elkezdeni sem. Én ezt is megtanultam. Kiskoromban én is hajlamos voltam mindenbe belekapni, aztán másnap máris elfelejtettem, így semmivel sem jutottam előbbre az életben. Ha haladást akarunk, akkor kell némi fegyelem és kitartás és nem hangulatból, hanem szilárd elhatározásból cselekedni. Az igazság az mindig ott van, de arra vár, hogy érvényt is szerezzünk neki, ő nem fog magától előjönni és minket megvédeni, vagy képviselni. Mindenért meg kell harcolni, újra meg újra, addig amíg érvénybe nem juttatjuk az igazságot és aszerint nem éljünk a mindennapjainkat.

Kinek a mindegy? Hát csak a halottnak mindegy minden már. Akik még élünk nem mindegy, mi vár ránk. Az élet két végén vannak az újszülöttek meg az életük végéhez közeledő öregek, nekik sem mindegy hogy mi következik. Új életük előtt állva pont hogy nem mindegy, mi vár rájuk. Semmi sem garantált sem a boldogság, meg a siker, sem a Mennyország. Semmit nem kapunk tálcán kézhez, nincsen protekciónk, odaföntről. Ha megszolgáljuk, megkapjuk, amire vágyunk. Ha csak várunk, semmi sem történik, akkor isten is csak várni fog, hogy eldönthesse, mi legyen velünk. Ő sem tudja mit akarunk , ha mi sem tudjuk azt, mert ahhoz, hogy segíteni tudjon, előbb meg kell kérni rá, őszintén , tiszta szívből és alázattal, különben nem fog működni a dolog.

Mindig az tér vissza, akinek valamilyen kiegyenlítetlen számlája van. A skorpió is ilyen. Amikor csillagjegyekről hallok és arról, hogy azokkal próbálják egymást jellemezni az emberek, eléggé elszomorodok és kétségbeesem. Egy bizonyos csillagjegy lehet hogy olyan amilyennek le van írva, de ez nem jelenti azt, hogy az ember is olyan, akire ráillesztik az adott csillagot, akarom mondani csillagjegyet! Senkire nem lehet semmilyen megkülönböztető jelet ráaggatni, mert az nem lenne helytálló, se nem fedné a valóságot. Egy ember, különösebben, ha már fejlettebb személyiség és egyéniség már nem csak egy síkon működik, egyszerre nem csak egy csillagjegy tulajdonságait képviseli, hanem már tudja, a különböző helyzetekben, mikor melyik csillagjegy tulajdonságaival éljen és működjön: mikor legyen határozott kos, mikor koncentráljon az anyagiakra , mint bika, mikor legyen barátságos és kommunikatív, mint egy ikrek, mikor vegyen revansot egy bizonyos helyzet felett, akár egy skorpió és még sorolhatnánk. A lényeg, hogy mindig minden helyzetben ember tudjon maradni és ne tegyen olyant másokkal, amit nem szeretne, ha vele megtennének!

www.fengshuidesign.hu