Ki a legény a fedélzeten

akkor derül ki, mikor „valódi vészhelyzet” adódik, nem akkor amikor csak fantáziálunk róla, gyakorlatozunk meg miegymás. Előre fölösleges bárkiről is véleményt alkotni, felcímkézni, jellemezni, ilyen meg amolyan bujdosónak gyávának feltüntetni. Amikor valódi vészhelyzet lesz, ha lesz és a bátor hímek legfanatikusabb képviselői, világunk jelenlegi vezetői, egytől egyig férfiak akkor fognak lebukni, mert akkor kellene nagy bátor hősként kiállni, de ők épp akkor fognak menekülni, mint a patkányok. Ez érdekes lesz. Nem most kell nagy szájhősnek lenni és bátor férfinak, hadvezérnek, hanem amikor tényleges és valódi a baj, na akkor kíváncsi leszek ki hogyan reagál és ki melyik alagsori patkánylyukba menekül. Ne most legyen nagy pofája, amíg az anyagi-as világban, kövéren, a jóléttől elhízva, pénztől megittasulva „biztonságban” érzi magát. Ha baj van, ha süllyed a világ, akkor szeretném látni ezeknek a hangadóknak a fizimiskáját, de még egyes vallási szereplőkét is, hogy milyen arcot vágnak, ha tele a gatya. Mert ne feledd, az vagy, ami kijön a szádon! Érdekes most nem gondoltam a pápára, vele nincs semmi bajom. Ő őszintén hitt abban, amire készült, ő nem tehet semmilyen, utólag kialakult körülményről, amiben utólag találta magát, isten áldja őt és védelmezze! Valahogy zsigerből felismerem a gonoszt és azt is kiben lakozik, régies szóval mondva. Felismerhető könnyedén abból ki milyen helyzetben hogyan viselkedik, hogy mi a valódi célja.

Vannak emberek, sajnos akár a saját családomban is voltak, akik annyira okosnak gondolják magukat, hogy az már butaság. Annyira mindent beáldoznak a saját, „magasabb” céljaikért, hogy már azt sem veszik észre, ha az áldozat nem hozza meg a várt eredményt. Mindent beáldoznak a semmiért és még mindig nem állnak le, még mindig keresik, hogy még mit dobhatnának be abba a bizonyos malacperselybe, hogy egyszer számukra egy nagyot fialjon, mondjuk egy nagy aranyhalat. De nem azt fogják kapni, hanem isten haragjával fognak helyette találkozni, meg az ő ítéletével. Azért nem félek ilyen kijelentéseket tenni, mert ennyire biztos vagyok istenben és abban, hogy mellettem áll ebben a harcban, amit én soha nem akartam, de ha harc, akkor legyen harc!

Nagyon figyeljünk arra kire hallgatunk és kinek hiszünk, mert akik hittek a nem megfelelő embernek a családomban is, azok már mind el vannak temetve. Én egyedül nem hittem, és nem lekopogom, mint egy jó babonás, hanem hálát adok érte istennek, mint egy igazi, jó hívő. Nem úgy vagyok hívő, hogy templomba járok, nem világi értelemben vett „gyakorló” hívő vagyok, hanem csak ilyen magányos, magamnak való hívő. Mert akkor tudunk csak igazán találkozni istennel, ha egyedül vagyunk vele négyszemközt, nem csoportosan. Isten nem a templomokban található, hanem a saját szívetekben, ott keressétek!

Visszatérve azokra, akik rossz emberben hittek és már rég el vannak temetve. A sátán a rossz emberekben lakozik, nem úgy kell elképzelni, mit egy két lábon járó ördögöt, szarvakkal, vasvillával és patákkal! Fontos kifejlesztenünk a megérzéseinket, az intuiciónkat, idegen szóval, ahhoz, hogy felismerjük, kiben mi lakozik: a jó vagy a rossz. Vigyázat, mert sokszor durva, kemény szavú emberekben is jó lélek lakozik, ne tévesszen meg, mert hajlamosak vagyunk a harsány szavú emberekről rögtön a rosszat feltételezni. Sok embert, akik most komoly vezetői pozícióban vannak, megvezettek, vagy zsarolnak jelenleg is, mint régebb a történelemben. Olyan emberek voltak zsarolva és megvezetve, átverve például a második világháború idején, akikről nem is gondolnánk. El volt hitetve velük, hogy cserébe megtudhatnak valami olyan titkot, vagy titkokat, amelyek az emberiség eredetéről, vagy az örök életről szóltak, ezért aztán sajnos ezért képesek voltak belemenni, akár egy egész világot felégető háborúba, akár a sajátjaikat is feláldozva. Semmi sem volt elég szent, vagy elég drága számukra, az eszközökben nem válogatva, bármire képesek voltak céljaik elérése érdekében. Szó szerint megkísértették a sátán után még Istent is, aki ezt már nem nézhette el nekik, hogy ennyire messzire mentek el, hogy ennyire tiszteletlenek voltak vele szemben és nem tartották be a parancsolatait. Isten előbb-utóbb , de mindig ítéletet hoz azok fölött, akik el akarják foglalni az ő helyét, ezt soha ne feledjük el!

A férfiak hajlamosabbak erre, isteni babérokra törni, a hatalmat, az irányítást és a kontrollt kézben tartani, mert az anyagiak birtoklása mindenek előtt a legfontosabb számukra. Ők nem isten szavában hisznek és nem általa akarnak boldogulni és másokat is a jó útra téríteni, hanem egy kézzel fogható eszközzel, a pénzzel, a pénz az az ő istenük. Nem istent, a mindenhatót imádják, hanem helyette a mammont. De aki pénzt ragad, azáltal vész el.

Idézet Jézus elfogatásáról a Szentiras.hu oldalról:

³Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. ⁴Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: „Kit kerestek?” ⁵„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. ⁶Amikor azt mondta: „Én vagyok”, meghátráltak, és a földre rogytak. ⁷Jézus ezért újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték. ⁸Erre Jézus így folytatta: „Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.” ⁹Így beteljesedett, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.” ¹⁰Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. ¹¹Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”

Mert, aki kardot ránt egy ilyen helyzetben, mint ami most van, az kard által vész el.