A lényeg

az ami hiànyzik. A hit meg a remény hiànyzik, mióta Jézus nincs közöttünk. Ma elmentem egy katolikus templom mellett, de nem volt nyitva, Karàcsonykor, ehelyett két férfit meg egy nőt làttunk álldogàlni a templom oldalànàl. Öltözékük alapjàn, meg a viselkedésük alapjàn valami tudatmódosító szerrel, illetve szex szolgàltatàssal seftelhettek.

Hol tartunk most? A teljes erkölcstelenség és züllőttség àllapotàban leledzünk és mikor a legfeltünőbb ez? Amikor Karàcsonyt és az àrtatlan és szent Jézuska eljövetelét kellene legalàbb tiszteletben tartanunk ha nem is ünnepelnünk.

Egy lelketlen anyànak pedig úgy adtam tudtàra, hogy ne szàmítson ràm sem karàcsonykor, sem màskor, hogy tàjékoztattam, nem megyek „haza” ne is vàrjon és töröltesse a nevem egy előre bevésett sirkőről, mert nem oda térek végső nyugovóra, ahogy ő azt megtervezte. Szívesen àtadom a helyet. Ahogy az életemet is hiàba tervezte meg előre, azt nem teljes egészében az ő testének a szolgàlatàra àldozom. A kapcsolódàsunknak ezennel vége, a közös út lejàrt, nem újítom meg, ahogy hozzàmtartozóim örök nyughelyét sem. Ha a test úgysem örök, mert porrà lesz, minek érte egy helyet kibérelni?

Ettől eltekintve hiàba kereszteltek reformàtusra, én vérbeli katolikus vagyok és el is kezdem a tanulmànyokat az àtkeresztelkedéshez. Az a templom ami mellett ma elhaladtam, ígérem, hogy làtni fog szebb napokat is és nem a bűn veszi majd körūl, hanem a tisztasàg, tisztesség, becsület és a szentség. Ha kell, visszahozom divatba. Így lesz, àmen!