Nem rossz egyedül

Évekig voltam egyedül, teljesen egyedül az ünnepeken is, karácsonykor is, de nem ért utol szomorúság és nem gondoltam soha arra hogy biztosan ez azért van mert engem nem szeret senki. Mindenkit szeret a világon legalább egy valaki csak lehet hogy nem mutatja ki. Egyedül lenni néha nagyon is jó. Tudsz gondolkodni magadon és azon hogy mit értél el eddig az életedben Hol hibàztál és hogyan tudnád mostantól másképp tenni a dolgaidat.

Több fajta öngyilkosság létezik: depresszió, reménytelenség és több okból: valaki nem làt semmilyen megoldàst a problémàjàra, vagy egyedül marad és lemond arról, hogy egyedül folytassa az életét, főleg, ha màr úgy sincs sok hàtra neki. Ilyen szomorú és megható történetre bukkantam pont ma, úgy hogy nem is az öngyilkossàg témàjànak a keresése volt a fókuszomban. Charles Boyer színész 79 évesen végzett magával két nappal azután hogy szeretett felesége meghalt agydaganat miatt. Ennyire szerette, hogy màr nem tudott nélküle élni tovább itt a földön. Biztosan talàlkoztak odafönt.

Van aki pedig annyira magànyos és tényleg az, hogy szomorúsàgàban nem làt màs megoldàst. Senkit nem lehet megakadàlyozni ebben, ha egyszer úgy dönt, hogy önkezével vet véget életének.

Sokan vannak akik nem is szeretnék ha megmentenék őket. Nem mindenki igényel külső segítséget. És nem is lehet mindenkin segíteni.

Màs téma, nem öngyilkossàg: van lassú öngyilkossàg is, amikor tudat alatt szabotàlja sajàt magàt valaki a sikertelenségbe és boldogtalansàgba. Hogyan teheti ezt? Hàt úgy hogy téves eszmére építi fel teljes hitrendszerét és abba kapaszkodik egy életen àt szinte fanatikus módon. Példàul nem hisz a pozitív hozzáállàs szükségességében elveti azt, agykontrolnak titulàlja. De csak azért mert ő nem képes elsajàtítani a pozitív gondolkodàst, nem jelenti azt, hogy az nem létezik és hogy az nem egy hatàsos módszer az agy karbantartàsàra, a lélek egyensúlyának megtartásàban. Fontos a pozitív magatartás akkor is amikor semmi okunk nincs rà, hogy örüljünk vagy rózsaszínben làssuk a vilàgot, FŐLEG AKKOR A LEGFONTOSABB. Később, ha elmúlik a kritikus helyzet megértjük miért jó, ha pozitívak tudunk maradni minden mélypontban. Egy jó szokàssà alakul, egyetlen olyan szokàs, amit érdemes követni, mert soha nem fog cserben hagyni. Idővel képessé tesz arra, hogy még a negatív helyzeteket is átalalakítsuk pozitív fordulatokkà akàr az utolsó pillanatokban is. A pozitív gondolkodàs CSODÀKRA IS KÉPES, ha màr mesterfokon üzzük és elég ideje gyakoroljuk.

Nàlam példàul egy lehetetlen dologgal kezdődött.Annyira szerettem volna ha mégis lehetségessé vàlik az a valami, hogy elkezdtem hinni minden nap azt, hogy : SEMMI SEM LEHETETLEN!