A szeretet: Házi krémes (nem brüsszeli)

Most, hazaérkezvén ismét nekifutok az írásnak, vagyis a közlésnek, ami kikívánkozik belőlem. Mindegyikünk abban a tudatban nő fel, hogy egyszer csak meghalunk. Az a helyzet hogy ennek biztos tudatában mindenki másképp kezdi élni az életét. Az a baj, hogy ez a meghalunk dolog lehet, hogy tévedés ezért sokan tévedésből élik le az életüket, rossz döntésekkel végül meghalnak, mert azt mondták nekik. Van aki úgy gondolja, azt csinálhat amit csak akar, ha úgyis meghal. Kiélvezi az életet, főleg anyagi oldaláról, habzsolja a pénzt, a nőket, a tudatmódosító szereket, mert úgyis mindegy, az élet véges. Voltam ilyen ember is egy ideig. Vannak, akik a másik végletbe esnek, csak a léleknek élnek, ők az egyházi emberek, a lelkészek a papok, a pápák.stb.. Ez a része még nem sikerült teljes egészében, mert mindig a számlákra, az étkezésre, meg más hasonló dolgok bebiztosítására kényszerít ez a földi rendszer, ezért egy lelki embernek nincs ideje túl sokat foglalkozni a lelkével. Csak a testre fekteti mindenki a hangsúlyt ebben a világban, meg a látszatra. Mindenki csak azt hiszi el amit lát és nem bízik semmi láthatatlanban, mert az ember alapvetően hitetlen. Ezért van szükség papokra.

Van a harmadik variáns, aki testi-lelki ember, na ezek között vagyok én. Lelkis vagyok, de a földi dolgok is nagyon érdekelnek ha már itt vagyok. Most leginkább azokhoz szólok, akikkel tegnap volt szerencsém találkozni a csoportos megbeszélésen a munkakeresés csapdáit és sikeres módszereit megbeszélni. Nincs baj sem az öregedéssel, sem a származással, sem iskolázatlansággal, sem azzal hogy fizikailag gyenge, vagy túl erős valaki. Az oktatóknak is szólok. Meglesz az önéletrajzom is , még ha nem is ma, lehet hogy csak hétfőre sikerül összehoznom. Vannak a hamisított önéletrajzoknál fontosabbak is az életben. A munkáltató érdekeit kell nézni , sosem a munkavállalóét. Sajnálom, tudom, hogy ez elfogadott a világban, de vannak dolgok amiken érdemes változtatni, sőt helyrehozni és egyensúlyba rakni. Nem fogok még én is tenni egy lapáttal egy nagymogul egójára, azzal , hogy még én is benyalok az ő önérzetének és már előre meghajolok az ő akarata előtt. Én nem hajolok meg soha egy másik ember akarata előtt. Hajlítson meg ő ha képes rá, de nem ajánlom. Én csak Isten akarata előtt szoktam meghajolni.

A munkakeresőkhöz szólok, lehet bármennyi diplomád, bizonyítványod, vagy okleveled, nem számít a munkáltatónak. Ő csak azt nézi, mit tud belőled felhasználni a maga céljaira. Te elsősorban magadnak felelj meg és akkor nem érhet vész. Mindenkinek úgy sem tudunk megfelelni, mert rengeteg típusú ember van, ezért törekednünk kell , hogy legalább magunknak megfeleljünk és legyen önbizalmunk. Nem baj, ha csúnyák vagyunk, vagy öregek, több gyermekesek, mi is éppen olyan értékesek vagyunk mint bárki más – csinálj saját magadnak megélhetést! Legyen saját üzletet, vállalkozásod, legyél te alkalmazó és főnök, és legyenek neked alkalmazottaid, talpnyalóid. Ilyen egyszerű!

Közben ma a piacon a brüsszeli krémes után kipróbáltam a magyar házi krémest, na az jobb volt bármelyiknél, kenterbe veri a brüsszelit. Nem azért, mert a brüsszeli is finom, csak az más. A házi krémes pedig a miénk. Nekem mindig az enyém a jobb a finomabb meg a szebb az egész világon!

Tegnap elsétált mellettem egy jómodú , elegáns keleti nő. Nagyon magabiztos volt és mindenkivel, az egész világgal szemben lenéző. Éreztem, hogy nem szimpatikus az energiája. Nem volt természetes ember már, csak egy gépezet egy mesterségesen, pénzből felépített biorobot. Még az is lehet, hogy műanyagot eszik, érzései sincsenek. Nem tudom milyen lehet vele a szex, ha egyáltalán eszébe jut. De manapság már mindenre van megoldás, még az emberek lecserélésére és pótlására is. Másik biorobottal el tudom képzelni azt a nőt.

Fontosnak tartom a rendszert, mert nélküle nehezebb minden. De a lelki dolgokat is fontosnak tartom, mert nem csak földiek vagyunk, hanem többek annál és csak lelkiekben tudunk felkészülni a továbblépésre innen a földről. Mi itt a földön csak átutazók vagyunk. De ez nem jelenti azt, hogy addig is, ameddig itt vagyunk, ne éreznénk jól magunkat és ne rendezkednénk be úgy, mintha talán örökké itt maradnánk. Ha mi nem , akkor a leszármazottaink. Ne csak magunkra gondoljunk, mikor valami ökolábnyomot hagyunk magunk után, hanem az utánunk következő generációkra is. Akkumulátorgyárak tönkreteszik a talajt és ellehetetlenítik a jövő generációk számára a jó mezőgazdaság újbóli újjáélesztését.

A szeretetről annyit , hogy az teljesen háttérbe van szorítva, talán éppen azért, mert az a legnagyobb erő, az az állandó, megújuló energiaforrás az emberiség számára. Elzárják a csapokat, ha szeretet forrást találnak, ezzel szemben érdekes, hogy ha olajat fedeznek fel, azt megnyitják, sőt olajkutat építenek rá meg egy virágzó, gazdag üzletágat. A szeretet ingyen van mégis elzárva. Vajon miért? Mert abból nem lehet pénzt és hatalmat, majd birodalmat építeni. A földet a Sátán uralja és nem a szeretet, ez a lényege ennek az egésznek. Vannak zárt körű klubok, zárt körű rendezvények vajon miért? Mert azok akik irányítani akarják az egész világot nyilván nem engednek be maguk közé mindenkit, megválogatják, kikkel tudnák megvalósítani mindezt. A sátánhoz tartoznak, a sátán alkalmazottai ők, a jelenlegi világuralom fenntartói. A szeretet főnöke pedig maga Isten, más szóval az Univerzum, aki szintén válogat, ő is kiválaszt pár valakit, akiben lát valami hasznosat a saját maga uralmának a fenntartására. Vannak kiválasztottak mindkét oldalon ez tény és való és nem valami összeesküvés elmélet. A sátán megalkotta itt a földön a maga rendszerét, amely nem a szereteten alapszik, hanem hideg fejjel és szívvel készített számításokon. A tudás fájáról táplálkozik, kizárva az érzéseket. Ezért is szokták mondani, hogy az üzletben nincsenek sem barátok, sem család, sem szerelem. Csak hideg fej, semmi érzelem. A földön a pénz az úr. De azért bocsásson meg nekem a világ, ha nem hajolok meg előtte, a pénz hatalma előtt, majd ha ő meghajol előbb én előttem, a szeretet előtt. Ha nem lenne szeretet, vagyis Isten, akkor nem lenne pénz sem. Szeretet nélkül nincs pénz. Pénzt is csak szeretetből tudunk létrehozni, úgy ahogy Isten is létrehozta a világot, meg az embereket. Kiderült hogy azok a munkanélküliek akikkel találkoztam, soha nem kényszerből választották a szakmájukat, úgy mint én voltam kénytelen egész életemben, tehát nem szeretetből dolgoztam, hanem csak kényszerből. Nekem sem származott bőségem a kényszermunkából, de meglepő módon nekik sem a szeretet szakmájukból. Egy közös van bennünk: az ország, amelyikben élünk és az ország vezetése. Ők megoldották, hogy csak a pénz számítson, a demokráciát meg eltörölték. Magyarország ma nem egy demokratikus állam , mert nem a nép irányít, hanem az oligarchák. Teljesen mindegy tehát, ha azt a szakmát választottam volna amit szeretek, mindebből az következik, hogy akkor is ugyanide lyukadtam volna ki. Emberek, sorstársak, nem bennetek van a hiba, hanem ebben a szívtelen kegyetlen rendszerben A sátán rendszerében a hiba, az egész rendszer a hibás: ahol az újszülött gyermeket elszakítják az anyjától csak azért mert a rendszer úgy állapítja meg, hogy nem elég a lóvé a felneveléséhez. Egyáltalán, hogy veszi a bátorságot a rendszer és annak képviselői, az országok vezetői, hogy beleszóljanak az emberek magánéletébe, a családba, a szeretetbe? Ezekhez nekik semmi közük! Jó hogy már a pénzünkön kívül még elvennék a családjainkat is meg a szeretetünket is. Ezeket nem ők adták, és ezért nem is vehetik el. Mindent Isten adott nekünk és csak ő veheti vissza, ha úgy dönt. Aki a rendszernek bedől és neki meghajol az halott ember, a rendszer majd eltemeti szépen, rendesen. Földet rá! Csak azok az emberek tudnak élni teljes és boldog életet, akik nem köteleződnek el a rendszer iránt, azok az emberek ténylegesen is szabadok. Mi mindannyian szabadnak születtünk, a rendszer az amelyik később, lassan , alattomosan elveszi a szabadságunkat, majd a családunkat, a pénzünket, majd az életünket is. Nem Isten teszi ezt, aki szeretetből megalkotott minket, mert nem azért alkotott meg, hogy utána elpusztítson. Megtartani akar mindenkit, de a mi döntéseinken is múlik, hogy érdemes-e velünk számolnia, vagy jobb ha átenged a Sátánnak.