Amikor megáll az idő

Tegnap teljes napsütésben egy kis fehér kutyát láttunk kikötve a Tél utcai Spar előtt. Körülnéztünk,volt ott még bőven hely az árnyékban,érthetetlen miért pont ott a napon találta alkalmasnak a gazdája, hogy ott hagyja melegedni, napszúrást kapni, amíg ő bent, a hűvösben vásárolgat. Rajtunk kívül mások is figyelték a kutyust, reméljük még időben jött érte a gazdája.

Az időről ma csak annyi ugrott be nekem, ahogy néztem egy iskolásokról szóló reklámot, hogy ez a titok,megvan. Pörgős volt a reklám szövege, azt érzékeltette, hogy a fiatalság, gyors pörgős, fél, hogy le ne maradjon az indulásról, mert akkor vége a világnak.

Én az égadta mindenről lekéstem, és lemaradtam, mégis úgy érzem én jártam jobban, mint azok, akik mindent időben csináltak,például gyereket, családot, stb.

A titok a következő : nem kell sietni, mert nem maradunk le semmiről. Aki siet, elkésik. Semmi nem olyan sürgős, hogy ne lenne annyi időnk, hogy megálljunk, hogy végiggondoljuk az egészet mielőtt döntünk valamiről és cselekszünk. Minden megvár, ami a sors által nekünk van szánva. A lelkünk időmértékegysége nem egyezik a testünk időmértékegységével. A lélek örök, időtlen, a testünk ideje pedig lejáratos, úgymond szavatossági ideje van, ami egyszer csak lejár. Van olyan jó minőségű élelmiszer is azért tudjuk jól, hogy ha le is jár a szavatossági ideje, utána még bőven sokáig elfogyasztható bizalommal, mert nem károsodik. Ez a lélek erejétől és hatásától függ a testünkre gyakorolt hatásánál fogva. Nem kívülről maradunk fiatalok, hanem belülről.