Kitartunk a rossz mellett

Ha valamit nem lehet nyíltan és egyenesen végezni, akkor azt nem is érdemes titokban sem. Kiderült, hogy a kormány nem szereti a valóságot. Ha hibákról, bűncselekményekről értesül, nem hogy orvosolná azokat, hanem rögtön eltussolja. Nem lehet bízni abban, hogy segít, ha baj van. Ő csak elvesz, de nem ad vissza cserébe semmit, mindig csak elvesz.

De nekem nem is igazán a kormánnyal van bajom, mert igaza van, miért ne használná ki az emberek jóhiszeműségét. Hanem az emberek jóhiszeműségével van bajom. Továbbra is megbíznak egy olyan rendszerben, amelyik csak tönkreteszi őket.

A szeretet nem akar bosszút állni, csak a gyűlölet. Van valakink, akiben csak a gyűlölet munkálkodik és a bosszúvágy. Sérelmek mentén kormányoz, a saját sérelmei mentén. Imádja, ha össze úszít szó szerint nemzeteket egymással és egy nemzetet semmisít meg.

Annak, aki azt írta a csíkra, hogy annyira szégyelli, hogy magyar, hogy külföldre menve inkább románnak vallja magát, csak annyit, hogy akkor te az vagy, aminek vallod magad, nem vagy magyar. Magyarnak lenni nem szégyen, hanem büszkeség, csak elfelejtettünk méltónak lenni rá. Annyira megtörtek, megaláztak minket, hogy inkább lemondunk a magyarságunkról csak ne kelljen tovább szenvedni. Teszik ezt velünk nem jó szándékú emberek, akik szívesebben látnának minket szenvedni, vagy meghalni, mert nem szeretnek minket. De minket nem kell hogy érdekeljen ki szeret vagy ki nem, nekünk élnünk kell tovább. Nem ártottunk senkinek, csak a maradék életünket próbáltuk védeni, hiába haragszanak ránk némely külhoni magyarok. Úgy tűnik ők sem szeretnek minket, csak bosszút állni jöttek, megmutatni ki az igazi magyar. Szomorú, hogy egy beteg lélek képes egy egész nemzetet mérgezni a gyűlölettel és azt megsemmisíteni. A nemzet kezében a döntés, hogy hagyja magát elpusztítani, vagy feláll végre és megvédi magát.