Az almám nem jel

csak egy véletlen. Véletlenek pedig vannak és ilyen almák is,, sőt még cifrábbak is, úgyhogy nem tekintem jelnek. Minden lefújva, a kos jel, meg a szabadság szimbóluma, meg mit tudom én miket írogattam itt össze-vissza. Beszéljünk szépen egymással, ne használjunk illetlen szavakat, mert különben nem adnak szót a médiában! Ne beszéljünk csúnyán, ne lopjunk, ne öljünk, ne kívánjuk meg felebarátunk asszonyát, vagy tulajdonát, mert azt csak nekik szabad!

Azt még elismerem és aláírom, hogy a magyarok mindig is keresztények voltak, de hogy mióta lettek zsidó vallásúak, azt nem igen követtem folyamatában, úgy hogy nem igazán tudom mikor és hogyan alakulhattak át menet közben egy másik vallású néppé. Én inkább követem továbbra is a magam útját, még akkor is, ha azt egyedül kell bejárnom. Maradok önálló és független, szabad lelkű és szellemű egyéniség., ahogy a mai taró lap is tanácsolta. Úgyis az lesz a vége a történetemnek, hogy a végén egyedül maradok, minek akkor felforgatás, menet közben? Jobb nekem, a csendes, nyugodt, bonyodalommentes, illetve botrányoktól mentes, tiszta, átlátható élet! Így nem kell Uralkodónővé válnom és mások felett diszponálnom, felelősséget vállalnom! Inkább bevállalom, a Mágus, meg a Csillag útját.. Már megfizettem érte, úgy hogy még azért is megmutatom ki vagyok valójában és mire vagyok képes! Az Akasztott ember, aki még tegnap voltam a lap szerint, aki másképp látja a világot, mint mindenki más, ezért tehetetlen, helyette ma már a Főpapnő vagyok, aki az Erőt (az összes erejét arra kell felhasználja, hogy továbblépjen és változtasson.) Mert nem maradhatok örökké egy leértékelt senki az ócskapiacon, akit mindenki félredob, valami, vagy valaki jobbat keresve. Meguntam eljátszani a rendszer által rám osztott szerepet. Én tudom, ki vagyok és nem az vagyok, aminek beosztottak, mert eleve nem vagyok egy beosztott! Meg van az erőm, a szabadságom, a tudásom és a képességem, hogy ÉN válasszam meg mit akarok, mennyit érek és mit szeretnék tenni a világban. Ez az ÉN döntésem, és nem a másé!

Ma megkérdezték egy hivatalban, hogy történt névváltoztatásom mostanában? Talán azért mert már volt ilyenem, de nem, most nem változtattam meg, csak a facebook-on, ott is csak a becenevem biggyesztettem oda az Erzsébet helyett, mert továbbra sem bírom elviselni ezt a királynői nevet, mert egyszerűen nem illik hozzám! Elviselhetetlen, hogy itt a földön csak két kategóriában bír mindenki még mindig gondolkozni: király és cseléd, és persze mindenki az élet császára helyére tör, mintha azon múlna minden, mintha nem lenne holnap. Csak az a helyzet, hogy minél inkább feltörekszel, annál inkább leásod magad a semmibe, a nullába! Úgy lesz egy emberből egy senki, ha folyton valaki akar lenni.

Bánom azt, hogy 30 évvel ezelőtt alkalmazkodtam, csak azért, hogy elérjem a célom. Bánom, hogy megalkuvó voltam, hogy hagytam, hogy leértékeljenek, hogy semmibe vegyenek, hogy a jogaimat érvénytelenítsék, csakhogy én egyáltalán életben maradjak. Mert úgy indultam el igazán a pusztulat útján, főleg, mikor nem követeltem azt , ami engem megillet, amire ígéretet kaptam, igaz nem írásban, ahelyett inkább hagytam, hogy egy hitelt rám tukmáljanak, amiről azt sem tudtam, hogy milyen, csak azt mondták, lesz egy lakásom. Igen, de milyen áron! Életem és fiatalságom árán. Nem érte meg az egész!. A kufár mentalitás odajuttatott, hogy az életidőmet, ami a legdrágább egy földi halandónak, rá kellett áldoznom egy olyan múlandó, értéktelen dologra, mint egy ingatlan. Valami olyasmire, ami már rendelkezésre állt nekem, nem kellett volna megküzdenem érte, életemet elpocsékolni, csak azért hogy mások elvehessék azt, ami engem illet, hogy helyettem más élhessen az élet napos oldalán. De nem vagyok elkeseredve és nem érzem magam áldozatnak, mert az eltékozolt idő helyett kaptam egy új lehetőséget, egy új kezdetet, vagyis most nekem nem kell megöregednem, most nem ez következik, hanem egy új élet, egy új személyiséggel, mert újjászülettem, mint a tűzmadár a hamvaiból. Nem vesztest csináltak belőlem, hanem inkább győztest, talán halhatatlant. Lehet megbolondultam, de engem sosem zavart, hogy ki mit gondol rólam! Most sem érdekel, legyek csak mindenkinek az, ami csak jólesik, nem az a dolgom, hogy magamról más képet fessek, mint amilyen vagyok, csak hogy a rendszernek megfeleljek! Az én dolgom nem az, hogy nevet változtassak, hanem inkább az, hogy a rendszert változtassam meg, ha tudom, mert ez nagyon el van rontva a nagy többség számára. Ez a rendszer egy igazi piramis rendszer, amely csak a piramis csúcsán levőknek kedvező. Figyeljük meg a béreket, az adórendszert, a kategorizálásokat! Minden úgy van megoldva, ha egyszer szegény családba születtél, rossz helyre, akkor beskatulyáznak és onnan soha nincs kiszállás, kitörés, tehetsz bármit, tanulhatsz bármennyit, nem számít! Ha te nem törődsz magaddal, senki nem fog a gondjaiba venni és felemelni, hagyni fog megpusztulni, az út szélén!

Megmondom őszintén most ismét ott állok a rajtnál, ahol a sok kezdő fiatal, én is most kezdek újra. De most , látva ezeket a feltételeket, ennyit adózni a munkám után az államnak, hogy azért dolgozzak bejelentett, hivatalos helyen, hogy a fele az államhoz jusson, hogy aztán nyugdíjas koromra semmit ne kapjak, csak annyit , hogy ne halljak éhen, NEM VÁLLALOM! iLYEN FELTÉTELEK MELLETT NEM VÁLLALOK MUNKÁT! eGÉSZEN ADDIG, AMÍG NEM VÁLTOZTAT AZ ÁLLAM A FELTÉTELEKEN ÉS NORMÁLIS, EURÓPAI BÉREKET NEM BIZTOSÍT MINDEN EGYES MUNKAVÁLLALÓ SZÁMÁRA, VÉGZETTSÉGTŐL, ÁLLAMPOLGÁRSÁGTÓL FÜGGETLENÜL! ADDIG, AMÍG ILYEN MAGASAK AZ ADÓK, ÚGYSZINTÉN ESZEMBE SEM JUT MUNKÁT VÁLLALNI EBBEN AZ ORSZÁGBAN, RÁM NE SZÁMÍTSON SENKI! MINDEN MUNKANÉLKÜLINEK EZT KELLENE TENNIE ÉS NEM FÉLNIE A JÖVŐTŐL! MI VAGYUNK TÖBBEN, NEM ŐK ÉS MI DIKTÁLUNK NEKIK, NEM ŐK, NEKÜNK!.

TOVÁBBRA IS BÍZOM ISTENBEN, HOGY ISMÉT A MOSTANI VÁLSÁGOS HELYZETEMBEN ÉS HELYZETÜNKBEN IS ÚJRA BEAVATKOZIK ÉS MEGSEGÍT, MERT ÉN MÁR KIHASZNÁLTAM MINDEN ESZKÖZT, KIPRÓBÁLTAM MINDEN MÓDSZERT TISZTESSÉGESET IS, MEG VOLT NÉHA TISZTESSÉGTELEN AJÁNLAT IS, AMIT ELFOGADTAM, DE MÁR KIFOGYTAM AZ ÖSSZESBŐL. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM MARADT MÁS HÁTRA CSAK ISTEN, HA AKAR, MEGSEGÍT. ÉN MÁR NEM ERŐLKÖDÖM, ERŐLKÖDTEM MÁR ELEGET ERŐMÖN FELÜL. AZ ERŐMET MOST MÁR MÁSKÉPP HASZNÁLOM, NEM FIZIKAI ÉRTELEMBEN, HANEM ISTENNEL KAPCSOLATBA LÉPVE ÉS VELE ÖSSZEFOGVA, AZ Ő ÁLDÁSÁT KÉRVE, ÁMEN!