LÉTEZIK ISTEN VAGY NEM LÉTEZIK?

A választ úgy tudhatjuk meg, hogy magunkon próbáljuk ki először. Én például sokáig, nagyon sokáig, több mint 30 évig kénytelen voltam eljátszani a láthatatlant, úgy tenni mintha nem is léteznék, hogy ne zavarjak senkit. De közben teljesen eltűntem, vagy még létezem?, – teszem fel magamnak a kérdést. Megcsípem magam, és jaj, ez fájt! Tehát mégis LÉTEZEM. Isten létezik, tehát., mindenki csípje meg magát és látni fogja a valóságot. Ha fáj még, akkor azt jelenti: még élünk, mert csak a halott lélek nem érez semmit, ha bántják.

Mit tegyünk, ha megbántunk egy Istent? Féljünk tőle, hogy bosszút áll, vagy kérjünk tőle bocsánatot, vagy tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna és éljük tovább, nyugalomban az életünket? Én elmondom, mit teszek azokkal, akik nem tiszteltek engem kellőképpen, semmibe vettek, sőt, kárt okoztak nekem, vagy mélyen megbántottak. Hálásan köszönöm nekik, hogy megmutatták nekem a sátán gonoszságát, a sátán legcsúnyább arcát és az erejét. Azt is köszönöm ezáltal, hogy előbb ők mutatkoztak be nekem, megmutatva azt a maximumot, amire képesek ellenem, én meg túléltem azt. Így már tudom, hogy engem a sátán sem győzhet le. Nem őrzök magamban haragot irántuk, mert a harag az fájdalmas és önpusztító hatású, azzal is csak az ő malmukra hajtanám a vizet. Bennem tehát nincs harag. De nincs fél-elem sem, meg kisebbrendűségi érzés sem, még akkor sem, ha az ő értékrendszerük és mércéjük szerint én alulmaradtam ezekben az összehasonlításokban és versenyekben. Én nem versenyzem, nekem nem kell küzdenem azért, hogy létezzem, mert örökké léteztem és létezni fogok. A létért tehát nem kell megküzdenem, mert az már eleve, a születésemnél fogva adott. Ilyen becsapós, világi dolgok engem már nem tévesztenek meg, hogy dolgoznod kell a rendszernek és adóznod neki, ha életben akarsz maradni, mert ez így egy hibás kijelentés. Ugyanis a világot nem egy másik embertársunk teremtette, hanem Isten, az Univerzum, ennélfogva én nem tartozom embertársamnak a megélhetésemért egy árva fityinggel sem!

Egy nagy hibát tapasztaltam a mai Tisza előadáson a szép Europe egyik kedvenc dalával, a Countdownal ( a visszaszámlálással) együtt. Az Erste bank valamikori vezérigazgatójával kezdeni, aki még az Orbán kormány államtitkára is volt egy évig, hát nem túl szimpatikus kezdés. A pénz világától nem akarunk elszakadni, annyira, hogy folytatni akarjuk, sőt még inkább belelovaljuk magunkat a sátán rabláncaiba. Ma már nem azt kellene kiáltozzuk, hogy ruszkik haza, hanem inkább, hogy bankok haza. Túl sok külföldi érdekeltségű bank van még mindig itt, kis hazánkban, mondhatni a világ bank központja itt van nálunk, mert itt tudnak legtöbb vért leszívni rólunk a pénz vámpírjai. Más kivetnivalót, egyelőre nem észleltem, ami túl súlyos lenne. Vagyis még azt, hogy miért tenne bárki bármit is ingyen? Mit kapunk mi ettől cserébe ingyen? Ha már ingyen teszünk valamit és bekopogunk bárkihez, azt ne azért tegyük, hogy egy valakinek jó legyen, akkor már tegyük azért, hogy mindannyiunknak jó legyen. És eddig, ha csak egy embert választottunk meg vezetőnek, bebizonyosodott, hogy az bizony nem volt jó nekünk. A Tisza párt tudom, nem csak egy ember, hanem több ember, de a Fidesz is több embert tartalmaz, és attól is alig valószínű, hogy megszabadulunk. Majd meglátjuk, hogy alakul, mert semmi jónak nem vagyok az elrontója.

Venus a fentebb említett dalból egyébként az Esthajnalcsillagot jelenti, aki ismét leszállhat közénk, akár Jézus. Vén-őst jelent, csak az angol nyelv átvette , így lett belőle Vénasz(szony) kiejtéssel: Vénusz. Vénusz ugyanis egy nő, egy asszony, nem férfi. És nem bosszúálló, ahogy tartják róla. Ha el is jönne még egyszer a földre nem ítélkezni jönne, sem ajándékozni, hanem csak ellenőrizni, történt-e változás, vagy fejlődés a földön? Jött, látott és vissza is ment, mert nem látott semmi marasztalót. Ez a világ elveszett, nem kár érte.

Én még azért is vetettem egy nagy arkánumos (22 lapos) jóslatot magamnak és még valaki részére és érdekes eredményt kaptam. Ha én lennék vénusz, akkor nem azért volnék itt, amit én is szeretnék, az igazságszolgáltatásért és annak végrehajtásáért, nem!, Pont azt kell kerülnöm, hogy bosszút kelljen állnom, magamért és az enyéimért. A Szerencsekerékre kell rábíznom magam és megadnom magam a sorsnak, de az igazi szerencsém az, hogy a kerék most épp felfelé kezdett tartani. És milyen igaz az, hogy mi a kiinduló pontom, hogy miről szól az életem? Hát az Akasztott ember, pontosan az voltam egész eddigi életemben, egy tehetetlen, minden szempontból megkötözött ember, fejjel lefelé lógatva. De hihetetlen, hogy hová vezet az utam, nem mondom el, hogy mi az, mert úgysem hihető! Majd meglátjuk azt is, hogy hogyan alakul. Akinek még kiválasztottam véletlenszerűen pár nagy arkánumot, 4-et, az a következőképpen mutat: neki a kiindulópontja a Szerencsekerék, aztán a második lap, amit szeretne csinálni, de inkább kerülnie kell, az a Remete (azt hiszem ebből már rájön, hogy neki szól ez a tanács). Amit választania kell, az neki az Igazságszolgáltatás (pont amit én szerettem volna magamnak!) és az útja az illetőnek ahová vezet, amit eredményez, ami a sorsa: az a Diadalszekér. (a fiatal, bátor győztes, a kos jelében).

Mi az én hozzáállásom azokhoz, akik megbántottak: megbocsátok, szeretem őket, bármit is követtek el ellenem, mert a végtelen nagy szeretetem feloldja a sok rosszat és eltünteti és marad csak a pozitívum az egész történetből. Engem nem lehet annyira megbántani, hogy az végezzen velem, mert tudom, hogy minden bántás, még a szándékos is nem célirányos, nem nekem , személyre szóló, hanem arról az emberről szól, aki bánt. Azt jelenti, hogy az az ember nagyon sokáig és nagyon mélyen bántva volt és így próbál kiegyenlíteni, hogy ne pusztuljon bele a fájdalmába. Így enyhíti a fájdalmát, hogy másoknak is átad belőle , addig, amíg nála teljesen elfogy a sérelem, és tisztán marad a lelke.

Tudom , kicsit szokatlan az írásom, viszont igaz és őszinte, meg tanulságos.

Alma, rajta a kos