Kik az igazi harcosok, klub nélkül?

Hát mi, a nép, a lenyomorított nép, ki más és annyira szegények vagyunk, hogy egy nyamvadt klubot sem alapítottunk. De nincs is szükségünk klubokra, elég ha az utcán találkozunk és ha szájról szájra közvetítjük a híreinket.

Mi a sztrájk? A sztrájk nem egy erőszakos tevékenység, sőt ellenkezőleg egy nyugodt, csendes, passzív művelet a munkáltatóval szemben. Még utcára sem kell menni, egyszerűen azt jelenti, hogy távol maradunk lehetőleg az összes munkavállaló, az adott munkaegységtől, ahová hivatalosan be vagyunk jegyezve, mint munkavállaló. Ilyen egyszerű a sztrájk. Nem kell csinálni semmit, csak otthon pihenni, mire jobb belátásra jut az, aki diszponálni akar fölötted, vagyis igénybe akar venni és kihasználni téged, mint munkaerőt. Nagyon hatásos tud lenni, ha egyszerre csináljuk, mindenki. Ez egy jog és nem büntethető sehol a világon, itt sem, magyar földön, csak emlékeztetlek!

Ki az igazi harcos? Tán csak nem azok, akik a harcosok klubjában benne vannak? Hát, ők nem azok, csak a nevük az! Ők sosem kellett a másnapi betevő falatért imádkozzanak, nem Istenhez, hanem a munkáltatónak, hogy szánja meg őket! De akinél a tőke van, a tőkéseknél (most nem Tőkés László püspökre gondoltam, hanem a tőkésosztályra, amely leginkább volt kommunista politikusokból verbuválódott össze, meg ki) ő úgy gondolja, hogy uralkodhat a pénze miatt afölött, akinek nincsen. Hát ez egy nagy tévedés, lásd ezért a hozzáállásért, már volt egyszer egy igazi francia forradalom és kivégezték érte Marie Antoinette-t meg szerencsétlen férjét, nem is tudom hirtelen hányadik Lajost. Nézzetek utána!

Az igazi harcos mindig a nép, aki mindig mindenért, jogokért, több pénzért, szabadságért nagyon meg kellett és kell most is nap mint nap harcoljon. A harcnak soha sincs vége, amíg csak élünk, mert mindig jönnek újabb népsanyargatók és a tömegnek újra meg újra ki kell harcolnia a magáét, ami MEGILLETI őt. A NÉP AZ IGAZI HARCOS, A TŐKÉS, VEZETŐ OSZTÁLY PEDIG A SEMMITTEVŐ, ÉLŐSKÖDŐ, PARANCSOLGATÓ TŐKÉS, AKIT LE KELL MINDIG GYŐZNI!!! Ez a valódi helyzet, gondoltam, megvilágítom , hogy jól láthatóvá váljon.

Holnapra figyeltek? Gondolom azért, hogy vasárnap lévén, az ÚR Isten napja, amikor még Ő is megpihent a világ alkotásban, ti is pihenni fogtok és otthon maradni. Nem mentek sehová dolgozni, sem ahol valami balhé nézne ki. Mi nem azzal kell foglalkozzunk, hogy ők mikor és hol akarnak kakaskodni és összeverni egymást, mert az az ő dolguk. Mi szívesen megnézzük a TV.-ben, hogyan bunyóznak, vasárnapi szórakoztató műsornak elég jónak ígérkezik. De nekünk vasárnap már készülnünk kell(ene) a hétfőre, amikor a mi dolgunkat kell végezzük és az messze nem olyan, mint azoké, akik gazdagok és a munkájuk maximum abban merül ki, hogy néha megmutatkoznak a médiában és mondanak szépeket. Szépeket mi is tudunk mondani, csak az a baj, hogy abból még nem kerül kenyér az asztalunkra. Abból, csak a politikusok asztalára kerül, de nem csak kenyér, hanem minden, mi szemnek, szájnak ingere. Soha ne azt nézzük, ők mit csinálnak, hanem inkább azt, hogy MI ! mit tudunk tenni . Mindig csak abból főzzünk, amink van, ne próbáljunk kölcsönt venni, mert az mindig minden időkben visszafizethetetlen! Ne tőlük várjuk a megoldást, mert ők nem sajnálnak minket átverni és kihasználni, hanem azt, hogy milyen eszközök vannak a mi kezünkben, amivel meg tudjuk nyerni nem csak a harcunkat, hanem az egész háborút is velük szemben, az elnyomóinkkal szemben. Mert háború van és még mindig a pénzért folyik, mint mindig, iszonyat, hogy még mindig ezen a primitív szinten tart az emberiség, ahelyett, hogy már rég azzal foglalkozna, hogyan tudna mindenki minőségi életet élni, nem öregedni, nem betegedni és felkészülni az öröklétre. Mert így nem mindenki jut el oda, hogy megéri és megéli a szép öröklétet, ami tényleg egy létező dolog. Odaátról, vagy odafentről, mindegy is, csak néznek ránk csodálkozva és nem hiszik el, hogy ezek mennyire lemaradottak még mindig, semmit sem fejlődtek, vagy csak alig. Már tudjuk mit kellene tennünk, csak még nem jutottunk el a megvalósításig a gyakorlatig. De lassan odakerülünk és akkor már nem kérdezünk többé, hanem csak cselekszünk. Az ösztöneink majd megsúgják a válaszokat arra, hogy miként és hogyan és majd csak tesszük a dolgunkat, sikerülni fog minden, szépen! Ámen.